Ha könnyeiden már nem látsz át, kíntalan – erőd, képlékeny masszaként… a térben szétterülhet.

S ha hited, - és hiteidet veszik, - s lélek donor NINCS több, erőd – lassan elhal.  

Ha szavaid, csak – a semmibe szólnak, szakadatlan, s választalan… erőd, rügyek nélkül szárad.

Ha tetteid, vég nélkül – mint holmi semmire jó értéktelent söprik szemét módjára félre – erőd,

értelmetlen kín lesz.

Ha önbecsülésed naponta zárják, vaskos abroncs bilincsek durva kalodavasa közé, erőd, tehetetlen, s megcsúfolt kolonc.