Michael Jackson zenéit hallgatom most.

Istenem mennyi, s mennyi élet! S micsoda egy élet - ütem, lendület , dob-dobbanás, érzelmek és zene.

ÉLET!

Egy nemrégiben még hozzánk hasonlóan érző és lélegző lélek, zenékbe írodott üzenete képpen: hangokon, - képeken - s mozduló érzéseken át  - miközben,  s ímmáron mindnyájan tudhatjuk: "halott"...

Egyetlen élet ?

Élet, valamely halál hátterében.

A követelőző és kíméletlen halál, titokzatos kaszája által levágva, és vége.

De vége ?

" Halál, - hol a te fullánkod...?" Kérdezem...!

Amikor mégis, hallhatóan hallom, s érezhetőn érzem, s érezhetem ... ITT - mindazt ami itt van... és tovább! E halál ellenére, és mert hiszem, és elhiszem; és hinni vélem ahogy, mégiscsak halhatatlanul... itt maradhat velünk...

(...talán az emberiség halálán is túl, ahogy szakadatlan rádiójeleinken zenéit, a világűr vákuumába sugározhattuk, és küldtük szerte-szét... ) 

Igen. Egy élet, egy ember, - egy valahol közöttünk létezett érzés: Aki sírt, és nevetett. Ki sírt a Földért is - míg élt, aki sírt a fákért, és az éhezőkért, s aki az ember összefogásáért könyörgött, nekünk. Aki majd mindenért aggódott, mi élt. Aki énekelt, zenélt és táncolt mindezért... és akit szerettek érte, majd bántottak is, másért, s akit vádoltak, s meg is horcolhattak...  S aki egyszerre volt, s lett és maradt közösségi, és különc rejtőzkodő... Aki ellentmondásos volt : csak Azért, mert Ember...

S most Michael Jackson zenéit hallgatom... mert  hallgathatom...

Ám zenéi után és mellett, szóljon most ezúttal érte, egyetlen perc Csönd is. Egyetlen perc néma csönd... hogy meghalljuk - zenéje valahány itt hagyott hiányait...

In memoriam - Michael Jackson !