Augusztusi csillaghullás..

A Fényt és Árnyát

rakta vállamra az Élet.

Mára nem maradt más,

csak bús, fájó emlékek,

és emlékem, mint fenevad

húsomba marva sziszegi:

csodás vagy, igen jó falat.

Megzaboláz,  földre ránt,

tépkedi rajtam a ruhát,

combomba éles karma belevág

S mint napfény ritka lombok alján

siklok át én – „kivert eb....”

sorsom végtelen alagútján.

Már dereng a  Fény, -

de kitörni nincs Remény.

Száguld az idő,  fut velem,-

szívemben nő a félelem.

EGY KULCS A SZÍVHEZ…

Lelkem zenéje a Szeretet.

Forrása szívemből fakad.

Ha elveszett kulcsát megleled,

rejtekébe könnyen bejuthatsz.

Nem tudom hol, de elveszett,

én nem keresem helyetted.

Ne képzeld, ne akard édes,

hogy Sorsod csapása én legyek.

E kulcs szívemhez magán ügyed,

szóba csak szemlélőként jöhetek.

Keresd, ha megtaláltad, hát biztos

többé már soha el nem veszíted.

De óvd magad, mert rázós lesz az út.

Nem biztos, hogy „könnyed” az a kulcs.

A magány szétterített szárnyai

egyedüllétbe kényszerít.

Te drága gyermek szorítsd kezedbe

erősen a Remény igaz gyöngyeit.

Őrizd, miként csukott pillák óvják

befelé sírók folytó könnyeik.

Kegyetlen Kaszás képében a Halál,

ha hozzád el is látogat, --

a szülői jóság idézett emléke,

szívedben, lelkedben örökre megmarad.

Ha sírnod kell, csöndesen sírj---

Halkan sírasd – önmagad, -

mert vesztes e bolygón most te vagy.

<!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Cambria Math"; panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4; mso-font-charset:1; mso-generic-font-family:roman; mso-font-format:other; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:0 0 0 0 0 0;} @font-face {font-family:Calibri; panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:-1610611985 1073750139 0 0 159 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-unhide:no; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; margin-top:0cm; margin-right:0cm; margin-bottom:10.0pt; margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-fareast-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;} p {mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman","serif"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} .MsoChpDefault {mso-style-type:export-only; mso-default-props:yes; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-fareast-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;} .MsoPapDefault {mso-style-type:export-only; margin-bottom:10.0pt; line-height:115%;} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Jobb sem vagyok…

Jobb sem vagyok, sem rosszabb

csak úgy, mint annyi más.

E kor engem sem kényesztet

Életem mindössze: kihívás.

Vergődöm tetteim között,

rendet tenni soha sem tudok.

Világomban sok a zűrzavar.

Abból kijutni, hogy fogok?

Vagy lehet nem is akarok?

Magasra röpítenek álmaim,

útjukat mindig akadály állja.

Irányt vált az idő kereke,

mikor tervem már valóra válna.

E kor erénye bennem él. –

-         sajnos bennem üres léhasága.

Ha vége már a szerelemnek,

úgy érzed, nem vezet ki út.

Ne irts szívedből a szeretetet,

mert lényed poklok kínjára jut.

Lásd: a világ örömtől duzzadó;

földoboghat szíved, ha jő a kikelet.

Óh, pompázó évszak, tavaszt fakasztó.

Apró csodákkal tarkított szeretet.

A szív mindent megun, a szerelmet is.

A tél ridegsége alatt fagyosan dobban.

Új tavasszal, új életre kelt melege is,

mellkasodban új rügyként pattan.

Új szerelemre vágyik, új lángra gyúl.

Már este van, csöndes téli este.

A rideg Hold a nap múlását lesve

száll, röppen a csillagos égre,

s csönd van végre - nyugalom és béke.

Nyugodt, békés, ébenfekete karácsony.

Szívet tépő-maró jövőbe látásom.

Magányomon immár az sem segít okat,

hogyha képes vagyok szeretni másokat.

Már ez a karácsony tőlem mindent elvitt.

Szomorúságomon csak bánatom segít.

Csak növeli gondom, bajom a szeretet.

Egy becsapott szív már titkon sem szerethet.

Így járt hát enyém is ezen az éjjelen.

De jó ha olykor …

Tündérkert szívem közepén

a föld, az áldott anyaföld,

hol sorsom nagy részét éltem én.

Minden porszem ideláncol,

bár kíváncsiságom néha felkapott

s más tájra sodort szele.

De hazavezettek emlékeim

kalandos útjaim berkein.

Nem feledhetem gyermekkorom

csokorba kötött színes világát.

Az ébredő tavasz cseppenő akácvirágát.

azt az álmot, mely tőled távol

édes illatod hozta el nekem.