EGY KULCS A SZÍVHEZ…

Lelkem zenéje a Szeretet.

Forrása szívemből fakad.

Ha elveszett kulcsát megleled,

rejtekébe könnyen bejuthatsz.

Nem tudom hol, de elveszett,

én nem keresem helyetted.

Ne képzeld, ne akard édes,

hogy Sorsod csapása én legyek.

E kulcs szívemhez magán ügyed,

szóba csak szemlélőként jöhetek.

Keresd, ha megtaláltad, hát biztos

többé már soha el nem veszíted.

De óvd magad, mert rázós lesz az út.

Nem biztos, hogy „könnyed” az a kulcs.

Ha vége már a szerelemnek,

úgy érzed, nem vezet ki út.

Ne irts szívedből a szeretetet,

mert lényed poklok kínjára jut.

Lásd: a világ örömtől duzzadó;

földoboghat szíved, ha jő a kikelet.

Óh, pompázó évszak, tavaszt fakasztó.

Apró csodákkal tarkított szeretet.

A szív mindent megun, a szerelmet is.

A tél ridegsége alatt fagyosan dobban.

Új tavasszal, új életre kelt melege is,

mellkasodban új rügyként pattan.

Új szerelemre vágyik, új lángra gyúl.

Kópis Eta - Rád találtam

Lásd Kedvesem! Rád találtam
lelked viharvert bugyrába
Befészkeltem árva éltem
szíved minden zegzugába
Pezseg vérem, forr a lelkem,
agyam tompán kalapálja,
éltem utolsó szakának
te lehetsz hűséges párja
Pályánk eztán együtt fussuk
Így rendelkezett Istenünk
Megszokottól nehéz válnunk,
ebben segít szeretetünk