Kis türelmet...
13 éve | 0 hozzászólás
Kópis Eta
VADLOVAK LELKE
Szabadság szárnyán suhan az Élet.
Vadlovak vágtája töri a csöndet.
Nyomukban ősi erők emléke jár,
lelkük szent varázsa föléjük száll.
Sörényeiken lebben az Árnyék.
Szívük melegsége szivárvány-ajándék.
Nincs más csak Ők és a tiszta Fény…
patájuk nyomán : Hit…Szeretet…Remény.
Lelkem szabadsága már szállhat velük,
eggyé vált, enyém lett saját életük.
Suhanok utánuk portyázó útjukon,
hajkoronám megakad hajnali lombokon.
13 éve | 2 hozzászólás
EGY KULCS A SZÍVHEZ…
Lelkem zenéje a Szeretet.
Forrása szívemből fakad.
Ha elveszett kulcsát megleled,
rejtekébe könnyen bejuthatsz.
Nem tudom hol, de elveszett,
én nem keresem helyetted.
Ne képzeld, ne akard édes,
hogy Sorsod csapása én legyek.
E kulcs szívemhez magán ügyed,
szóba csak szemlélőként jöhetek.
Keresd, ha megtaláltad, hát biztos
többé már soha el nem veszíted.
De óvd magad, mert rázós lesz az út.
Nem biztos, hogy „könnyed” az a kulcs.
13 éve | 0 hozzászólás
|
A magány szétterített szárnyai
egyedüllétbe kényszerít.
Te drága gyermek szorítsd kezedbe
erősen a Remény igaz gyöngyeit.
Őrizd, miként csukott pillák óvják
befelé sírók folytó könnyeik.
Kegyetlen Kaszás képében a Halál,
ha hozzád el is látogat, --
a szülői jóság idézett emléke,
szívedben, lelkedben örökre megmarad.
Ha sírnod kell, csöndesen sírj---
Halkan sírasd – önmagad, -
mert vesztes e bolygón most te vagy.
13 éve | 0 hozzászólás
<!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Cambria Math"; panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4; mso-font-charset:1; mso-generic-font-family:roman; mso-font-format:other; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:0 0 0 0 0 0;} @font-face {font-family:Calibri; panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:-1610611985 1073750139 0 0 159 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-unhide:no; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; margin-top:0cm; margin-right:0cm; margin-bottom:10.0pt; margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-fareast-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;} p {mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman","serif"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} .MsoChpDefault {mso-style-type:export-only; mso-default-props:yes; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-fareast-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;} .MsoPapDefault {mso-style-type:export-only; margin-bottom:10.0pt; line-height:115%;} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->
Munkanélküliek himnusza
Hacsak bele gondolok, majdhogy szét nem robbanok. |
13 éve | 4 hozzászólás
Jobb sem vagyok…
Jobb sem vagyok, sem rosszabb
csak úgy, mint annyi más.
E kor engem sem kényesztet
Életem mindössze: kihívás.
Vergődöm tetteim között,
rendet tenni soha sem tudok.
Világomban sok a zűrzavar.
Abból kijutni, hogy fogok?
Vagy lehet nem is akarok?
Magasra röpítenek álmaim,
útjukat mindig akadály állja.
Irányt vált az idő kereke,
mikor tervem már valóra válna.
E kor erénye bennem él. –
- sajnos bennem üres léhasága.
13 éve | 1 hozzászólás
Ha vége már a szerelemnek, úgy érzed, nem vezet ki út. Ne irts szívedből a szeretetet, mert lényed poklok kínjára jut.
Lásd: a világ örömtől duzzadó; földoboghat szíved, ha jő a kikelet. Óh, pompázó évszak, tavaszt fakasztó. Apró csodákkal tarkított szeretet.
A szív mindent megun, a szerelmet is. A tél ridegsége alatt fagyosan dobban. Új tavasszal, új életre kelt melege is, mellkasodban új rügyként pattan.
Új szerelemre vágyik, új lángra gyúl.
13 éve | 0 hozzászólás
Már este van, csöndes téli este.
A rideg Hold a nap múlását lesve
száll, röppen a csillagos égre,
s csönd van végre - nyugalom és béke.
Nyugodt, békés, ébenfekete karácsony.
Szívet tépő-maró jövőbe látásom.
Magányomon immár az sem segít okat,
hogyha képes vagyok szeretni másokat.
Már ez a karácsony tőlem mindent elvitt.
Szomorúságomon csak bánatom segít.
Csak növeli gondom, bajom a szeretet.
Egy becsapott szív már titkon sem szerethet.
Így járt hát enyém is ezen az éjjelen.
13 éve | 0 hozzászólás
De jó ha olykor …
Tündérkert szívem közepén
a föld, az áldott anyaföld,
hol sorsom nagy részét éltem én.
Minden porszem ideláncol,
bár kíváncsiságom néha felkapott
s más tájra sodort szele.
De hazavezettek emlékeim
kalandos útjaim berkein.
Nem feledhetem gyermekkorom
csokorba kötött színes világát.
Az ébredő tavasz cseppenő akácvirágát.
azt az álmot, mely tőled távol
édes illatod hozta el nekem.
13 éve | 1 hozzászólás
Önjelölt öngyilkos (novella)
Mekkora hatalmas felhők gyülekeznek. Beborult, akár felettem.
Nos nézzük! Mindent elkészítettem. Azt hiszem jó alkalom ez nekem.
Ebben a kietlenségben a kutya sem figyel rám. Most kell cselekednem. Most vagy soha. Nézzem csak nézzem mégegyszer.
Igen. Minden a helyére került, és én is nem sokára. Fő dolog is meg van. Ez a húsz doboz soproni…- no jó … márcsak volt húsz. Hisz itt szorongatom a tizenegyediket. Jé… már ennél tartok.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Szerelmes-vers II
13 éve | 0 hozzászólás
Augusztusi csillaghullás..
A Fényt és Árnyát
rakta vállamra az Élet.
Mára nem maradt más,
csak bús, fájó emlékek,
és emlékem, mint fenevad
húsomba marva sziszegi:
csodás vagy, igen jó falat.
Megzaboláz, földre ránt,
tépkedi rajtam a ruhát,
combomba éles karma belevág
S mint napfény ritka lombok alján
siklok át én – „kivert eb....”
sorsom végtelen alagútján.
Már dereng a Fény, -
de kitörni nincs Remény.
Száguld az idő, fut velem,-
szívemben nő a félelem.
Címkék: Élet élmények
Tovább