Már este van, csöndes téli este.

A rideg Hold a nap múlását lesve

száll, röppen a csillagos égre,

s csönd van végre - nyugalom és béke.

Nyugodt, békés, ébenfekete karácsony.

Szívet tépő-maró jövőbe látásom.

Magányomon immár az sem segít okat,

hogyha képes vagyok szeretni másokat.

Már ez a karácsony tőlem mindent elvitt.

Szomorúságomon csak bánatom segít.

Csak növeli gondom, bajom a szeretet.

Egy becsapott szív már titkon sem szerethet.

Így járt hát enyém is ezen az éjjelen.