Körülfont karjával a csend

Leszállt az éj,enyhe, lenge tündér

Így látom őt, mint kedves jótevőt.

Békét, nyugalmat hint lelkemre,

oly selymes halkan remegve kelőt.

Mi a napnak bújában, zajában

szívemnek dobajára terhet szórva lelt

megtalált e bűvös ében éjszakára

Körülfont karjával, átölelt a csend.

Új álom reménye sarjadt e csendbe,

titkon lelkemben új fészket rakott.

Magányom szárnyain bátran útrakelve

Egy gazdagabb, vígabb holnapra buzdított.