Körülfont karjával a csend

Leszállt az éj,enyhe, lenge tündér

Így látom őt, mint kedves jótevőt.

Békét, nyugalmat hint lelkemre,

oly selymes halkan remegve kelőt.

Mi a napnak bújában, zajában

szívemnek dobajára terhet szórva lelt

megtalált e bűvös ében éjszakára

Körülfont karjával, átölelt a csend.

Új álom reménye sarjadt e csendbe,

titkon lelkemben új fészket rakott.

Magányom szárnyain bátran útrakelve

Egy gazdagabb, vígabb holnapra buzdított.

Kell nekem e holnap. Remélve várom.

Kell, ne kerüljön sem jövőm, sem álmom.

Feltöltődni, felszedni friss energiát.

Ez nekem az éj csendje. Ez és semmi más.

Ha tűnni vélem a skarlátköpenyű éjszakát

álmom körbeleng, mint valóság.

Piroslik, beérik éltem gyümölcse

Kell nagyon ehhez az éj enyhe csendje.

A hasadó hajnal égő gyönyörével

személyemben új emberre lel.

Oly emberre, aki csendet fon maga köré,

de soha nem lapul más árnya mögé.