VERSEMMEL EGYÜTT….

Versemmel együtt lettem azzá,                                         

mivé Jó Atyám megalkotta lényemet,

hogy zenghessem felétek és hozzá,

versnek, zenének szárnyán e csodás,

boldogságot, olykor fájó Életet.

Egyszerű mégis a versem,

meleg egyszerűség, szelíd némaság.                             

Lelkem kiszáradt mezején –

zeném rítmusát zargatja a magány.