EGY KULCS A SZÍVHEZ…

Lelkem zenéje a Szeretet.

Forrása szívemből fakad.

Ha elveszett kulcsát megleled,

rejtekébe könnyen bejuthatsz.

Nem tudom hol, de elveszett,

én nem keresem helyetted.

Ne képzeld, ne akard édes,

hogy Sorsod csapása én legyek.

E kulcs szívemhez magán ügyed,

szóba csak szemlélőként jöhetek.

Keresd, ha megtaláltad, hát biztos

többé már soha el nem veszíted.

De óvd magad, mert rázós lesz az út.

Nem biztos, hogy „könnyed” az a kulcs.

A magány szétterített szárnyai

egyedüllétbe kényszerít.

Te drága gyermek szorítsd kezedbe

erősen a Remény igaz gyöngyeit.

Őrizd, miként csukott pillák óvják

befelé sírók folytó könnyeik.

Kegyetlen Kaszás képében a Halál,

ha hozzád el is látogat, --

a szülői jóság idézett emléke,

szívedben, lelkedben örökre megmarad.

Ha sírnod kell, csöndesen sírj---

Halkan sírasd – önmagad, -

mert vesztes e bolygón most te vagy.