Kópis Eta

VADLOVAK LELKE
Szabadság szárnyán suhan az Élet.
Vadlovak vágtája töri a csöndet.
Nyomukban ősi erők emléke jár,
lelkük szent varázsa föléjük száll.

Sörényeiken lebben az Árnyék.
Szívük melegsége szivárvány-ajándék.
Nincs más csak Ők és a tiszta Fény…
patájuk nyomán : Hit…Szeretet…Remény.

Lelkem szabadsága már szállhat velük,
eggyé vált, enyém lett saját életük.
Suhanok utánuk portyázó útjukon,
hajkoronám megakad hajnali lombokon.

Egy kéz nyúl utánam. Kiszabadít.
Porszemek előttem, de nem nyugtalanít.
Vélük repülök, suhanok. szállok…,
Tudom enyémek már az „elálmodott” álmok.

Vadlovak vágtája dobban a nagy csendbe,
velük izzik, lobban szívem remegése
Lelkük messzire, szabadon szálldogál,
nyomukban vélük csöndes magányom jár.

Imádom Őket, mint szabadságom hőseit,
a puszta vágyukat, a Lelkek őszinte őseit.
Vélük szorongok, és remeg a szívem,
ha lasszót sejtek, rejtett közelségben.

Zita Tóth VADLOVAK LELKE – című művéhez

Zita Tóth 2011. március 13., 21:36

Köszönöm itt is, gyönyörű ajándék!:)

Feltöltve: 2011. március 13., 02:22

Megtekintve: 16