Jobb sem vagyok…

Jobb sem vagyok, sem rosszabb

csak úgy, mint annyi más.

E kor engem sem kényesztet

Életem mindössze: kihívás.

Vergődöm tetteim között,

rendet tenni soha sem tudok.

Világomban sok a zűrzavar.

Abból kijutni, hogy fogok?

Vagy lehet nem is akarok?

Magasra röpítenek álmaim,

útjukat mindig akadály állja.

Irányt vált az idő kereke,

mikor tervem már valóra válna.

E kor erénye bennem él. –

-         sajnos bennem üres léhasága.

Magával sodor a pusztaságba,

majd egyedül hagy a magányba.

A léhaságot uralni képtelen

keresztjeivel tűzdelt életem.

Tüske, vagy a szó pengeéle

egyformán pusztító eszközök.

Így sík terepen is gátakba ütközök.

Bolyongok, mint eltévedt üstökös.

Utam vége, ha nem is látható,

azt szívem sejti, mégis járható.

Jobb sem vagyok, sem rosszabb

csak úgy, mint annyi más.

A munka nekem sem teher,

örömmel végzett önkéntes vállalás.

Roskadom néha terheim alatt,

így kis siker is eredményt mutat.

Nem az élet van értem, én vagyok neki,

sorstüskéjét így bármikor belém döfheti.