A konkvisztádorok jöttek, láttak és megdöbbentek: Európában ugyanis soha nem találkoztak olyan hidakkal, mint Peruban. A krónikások szerint a spanyol katonák csodálattal és félelemmel bámulták az Andok szakadékain átívelõ, kötélbõl font függõhidakat, amelyek ugyan lerövidítették az utat, de himbálóztak, inogtak, és rendkívül törékenynek látszottak. Egy multidiszciplináris vizsgálat az õsi átkelõk rekonstrukciójára vállalkozott.

"Végül abban állapodtunk meg, hogy az összes lelet Peru tulajdonát képezi" - nyilatkozta a Yale Egyetemmel tárgyalásokat vezetõ Hernan Garrido Lecca miniszter a limai Radioprogramas rádiónak. Az Egyetem ezzel párhuzamosan honlapján tette közzé a most született nyilatkozatot, amelyben kiemelik, hogy egyes darabok még tudományos vizsgálatra náluk maradnak, ám ezek számát nem részletezik.

Peru közel két éve követelte vissza elõször a gyûjteményt, hiszen szerintük amikor 1911-ben a romváros felfedezése után a Yale expedícióját vezetõ Hiram Bingham magával vitte azokat, nem mondtak le a leletek tulajdonjogáról.

Hiram Bingham sok k?, bronz, kerámia és obszidián tárgyat talált, de aranyból és ezüstb?l valót, egyet sem. Pedig e nemesfémek minden bizonnyal itt is mesés gazdagságban halmozódtak fel, akárcsak a cuzcói Nap-templom híres kertjében, ahol az állatok, növények, köztük a kukorica életnagyságú mását készítették el színaranyból. Valószín?tlen, hogy a spanyolok rabolták el az aranyat és ezüstöt, ?k ugyanis feltehet?leg soha nem találtak rá Machu Picchura.

Az 1530-as évek elején Mexikóba érkez? Gonzalo Pizarrót és kis létszámú seregét, minden bizonnyal meglepte, milyen könny? volt elfoglalniuk az országot. Az uralkodó Inka Birodalmon belül törzsi háborúk dúltak, gyalogosai pedig fel sem vehették a harcot a spanyol lovasokkal. 1536-ban a legy?zött inka uralkodó, Manko Kapak elmenekült f?városából, Cuzcóból, és Vilcabamba néven új várost alapított, ahol dinasztiája még további 36 évig fennmaradt.

1911-ben Hiram Bingham, a Yale Egyetem tanára azért utazott Peruba, hogy felkutassa Vilcabambát, s meghatározza az inkák utolsó menedékének pontos helyét.

Csak a szomszédos hegycsúcs, Intipunku kilátótornyából mérheti fel a látogató Machu Picchu monumentális méreteit. A fellegvár rendkívüli teljesítmény várostervezésben, kultúrmérnöki munkában, épít?m?vészetben és k?faragásban egyaránt. Kik hozták létre a kövek e szimfóniáját, e roppant épületegyüttest, mégpedig oly kiváló min?ségben, hogy még a perui dzsungel könyörtelen markában eltöltött öt évszázad is csak a szalma és nádtet?kt?l tudta megfosztani ?

Betûírás helyett a quipunak (ejtése: kipu) nevezett csomóírást használták.

Az indiánok különféle színû zsinórokat készítettek, s mindegyiknek megvolt a jelentése. Ezeket a zsinórokat, sorban felfûzték egy másik fonalra, amely fonalnak a színébõl megértették mit mutat a zsinór. A sárga fonal aranyat, a fehér fonal ezüstöt, a piros fonal harcosokat jelentett.

Mindenrõl volt nyilvántartásuk. Például a települések lakosairól: az elsõ szálon szerepeltek az öregek, hatvan évtõl felfelé; a másodikon az 50 év felettiek; a harmadikon a 40 év felettiek és így tovább egészen az újszülöttekig.

Az inkák világképe:

Az inkák nézete szerint az ember kötelessége a természet megőrzése és megvédése. E szerint szükséges az emberek és a természet közötti kölcsönösség fenntartása.

Vallása:

Vallásuk legfőbb istenségét Viracochának nevezték. Hitük szerint a világegyetemet Viracocha teremtette, minden az ő irányítása alatt áll. Gyakran mutattak be emberáldozatot is.

Sokáig paleolit eszközök és módszerek használása és alkalmazása, lassú neolit forradalom (mely még nem tisztázott, hogy milyen külsõ behatás eredménye volt).

A lassú neolit forradalom okai között szerepel:

• Kisszámú népesség, így nem szorultak rá az intenzív gazdálkodásra, hanem maradt a zsákmányolás. Kezdetben nem lévén háziasított állat, nem volt lehetõség a nomád állattenyésztésre sem.
• Igavonó állatok hiánya. (Ez az õsi amerikai kultúráknál mindenhol igaz volt.)
• Dél-Amerika kedvezõtlen domborzati viszonyai.

Az Inka Birodalom alapvetõ társadalmi és gazdasági egysége a faluközösség volt, mely a földeket és az állatállományt közösen birtokolta. Az állam élén az inka állt, akit földre szállt istenségként tiszteltek.

Az államszervezet irányítói az inka törzsbõl alakult uralkodó osztály tagjai lettek, akik a leigázott népek adójából és a rabszolgák munkájából éltek. A meghódított fejedelmek és leszármazottaik alkották mellettük a kisebb nemességet.