Betûírás helyett a quipunak (ejtése: kipu) nevezett csomóírást használták.

Az indiánok különféle színû zsinórokat készítettek, s mindegyiknek megvolt a jelentése. Ezeket a zsinórokat, sorban felfûzték egy másik fonalra, amely fonalnak a színébõl megértették mit mutat a zsinór. A sárga fonal aranyat, a fehér fonal ezüstöt, a piros fonal harcosokat jelentett.

Mindenrõl volt nyilvántartásuk. Például a települések lakosairól: az elsõ szálon szerepeltek az öregek, hatvan évtõl felfelé; a másodikon az 50 év felettiek; a harmadikon a 40 év felettiek és így tovább egészen az újszülöttekig.

Az inkák világképe:

Az inkák nézete szerint az ember kötelessége a természet megőrzése és megvédése. E szerint szükséges az emberek és a természet közötti kölcsönösség fenntartása.

Vallása:

Vallásuk legfőbb istenségét Viracochának nevezték. Hitük szerint a világegyetemet Viracocha teremtette, minden az ő irányítása alatt áll. Gyakran mutattak be emberáldozatot is.

Sokáig paleolit eszközök és módszerek használása és alkalmazása, lassú neolit forradalom (mely még nem tisztázott, hogy milyen külsõ behatás eredménye volt).

A lassú neolit forradalom okai között szerepel:

• Kisszámú népesség, így nem szorultak rá az intenzív gazdálkodásra, hanem maradt a zsákmányolás. Kezdetben nem lévén háziasított állat, nem volt lehetõség a nomád állattenyésztésre sem.
• Igavonó állatok hiánya. (Ez az õsi amerikai kultúráknál mindenhol igaz volt.)
• Dél-Amerika kedvezõtlen domborzati viszonyai.

Az Inka Birodalom alapvetõ társadalmi és gazdasági egysége a faluközösség volt, mely a földeket és az állatállományt közösen birtokolta. Az állam élén az inka állt, akit földre szállt istenségként tiszteltek.

Az államszervezet irányítói az inka törzsbõl alakult uralkodó osztály tagjai lettek, akik a leigázott népek adójából és a rabszolgák munkájából éltek. A meghódított fejedelmek és leszármazottaik alkották mellettük a kisebb nemességet.