Az Inka Birodalom alapvető társadalmi és gazdasági egysége a faluközösség volt, mely a földeket és az állatállományt közösen birtokolta. Az állam élén az inka állt, akit földre szállt istenségként tiszteltek.

Az államszervezet irányítói az inka törzsből alakult uralkodó osztály tagjai lettek, akik a leigázott népek adójából és a rabszolgák munkájából éltek. A meghódított fejedelmek és leszármazottaik alkották mellettük a kisebb nemességet. A papok, állami szolgák, különleges mesteremberek, öregek és betegek központi raktárakból nyerték ellátásukat.

A törvények betartása érdekében minden településen számba vették és tizedekbe osztották a lakosságot. Tíz emberre egy vezető jutott, akit tizedesnek hívtak. Öt ilyen tíz főből álló tizednek a főnöke az ötven fő élén állt. Két ötvenes szakasz főnöke mind a száz főt ellenőrizte, öt ilyen század az ötszáz főre vigyázó kapitánynak volt alárendelve. Két ötszáz főből álló egységet egy tábornok irányított. Az ezer főt azonban nem haladták meg, mert azt gondolták, hogy a fegyelem megtartása érdekében elég rábízni valakire ezer embert.

A tizedesek feladata volt:

• szükség esetén a szakasz szószólója lenni
• segíteni a tizeden
• beszámolni a kormányzónak vagy egyéb tisztviselőnek
• minden bűncselekményről beszámolni magasabb rangú tisztnek