Paella
spanyol nemzeti étel: különféle húsokkal, tenger gyümölcseivel és zöldségekkel fõzött sáfrányos rizs. Spanyolország Földközi-tenger menti, rizstermesztõ vidékeirõl terjedt el; a leghíresebb a valenciai paella.
Az ételt a paellera nevû lapos, füles serpenyõfélében fõzik, és hagyományosan abból is fogyasztják.
Elkészítése a következõ: a kicsire vagdalt húst (csirkét, sertést, nyulat) vagy a tenger gyümölcseit (garnélát, szkampit, kagylót, tintahalat) olívaolajban párolják hagymával, fokhagymával és zöldfûszerekkel, majd kiveszik a paellerából és félreteszik.

? Sangría (vörösborból jéghidegen, sok gyümölccsel készült nyári üdítõ)
A Sangríát eredetileg Spanyolországban készítették a Rioja termõvidék boraiból és egyéb spanyol borokból, és ugyan az ital alapvetõen vörösborból készül, nem kizárt, hogy belefussunk néhány pohár Sangría Blancóba, azaz a Fehér Sangríába. A Cava-termesztõ környéken kezdték el készíteni a buborékos fehér változatot. Délen pedig nem is Sangríának, hanem Zurrának nevezik a nedût, amely õszibarackkal vagy nektarinnal készül.

Aguardiente = (törköly)pálinka
Anís = ánizslikõr
Brandy (de Jerez) = spanyol konyak
Cava = spanyol pezsgõ, száraz habzóbor
Chider (sidra) = almabor
Malagabor, malaga = csemegebor

rendszerint vörös, szesszel dúsított édes likõrbor; eredetileg a dél-spanyolországi Málaga tartományban termelték, de az elnevezés általánosabb értelemben minden testes, édes vörösborra alkalmazható. A legnemesebb spanyol malagabor muskotályos szõlõbõl és a Pedro-Ximéneznek nevezett szõlõfajtából készül; ez utóbbi szemeit rendszerint meg is aszalják, hogy fokozzák a cukortartalmukat.

A sangría (jelentése spanyolul ?érvágás?, a sangre ?vér? szóból) eredetileg Spanyolországból  származó, bor alapú, alacsony alkoholtartalmú édes ízesített üdítõitalfajta. Nevezik borpuncsnak, illetve aromás bornak is.

Az utóbbi idõkben más országokban is gyártják; hazánkban is elterjedt. Különbözõ fajta vörösborok keverékéhez citrom- és narancsaroma, illetve cukor hozzáadásával készül. Alkoholtartalma 7 tf % körüli. Fogyasztása hidegen ajánlott.

 

 

A manchego a legismertebb spanyol sajt. A manchego juhsajtot jelent, ami a tej eredetére utal. A sajt két kilós tömbökben készül félkemény vagy kemény formában. A szine pedig világossárga vagy arany. A héja barna, néha sötétbarna vagy fekete amely egy karakterisztikus mintát alkot.

Az íz a sajt érettségi fokától függûen lehet friss savanykás vagy zamatos puha. Az érettségi fokai a következõek: friss, 3-4 hónapos érett vagy egy éves öreg. Ahhoz hogy ezt a sajtot tartósítsák olívaoljaba teszik.

A spanyolok számára a sonka nem egyszerûen étel, hanem a kultúra része, ugyanúgy beszédtéma az asztali társalgásnál, mint nálunk a bor. Illik véleményt mondani róla, felismerni a különbségeket, megbírálni.

 Elsõ látásra abban különbözik a mi sonkánktól, hogy nem füstölik, hanem egyszerûen sózással tartósítják. Ez a módszer már a Római Birodalom idején is ismert volt, s a spanyol sonka már ekkor olyan jó hírnek örvendett, hogy Diocletianus császár is említést tesz róla írásaiban.

Szombaton elmentünk az Es Trenc strandra. Tényleg büdi a sófõzde, viszont egy rövid részen szûk az út csak. Amikor mi voltunk, a parkolójegy 6 euróba került. Onnan még kell egy kevéskét cammogni. Es Trenc gyönyörû, ha nem látod pl. a már említett Cala Virgilit, vagy Cala Mondragot. Tényleg fehér a homok, kristálytiszta a víz, csak ha szeles az idõ - mint akkor, amikor mi voltunk - akkor kiúszik a partközelbe az összes moszat és egyéb növényzetek. Ami kellemetlen, ha fürdeni akarsz, és ezt még a hullámok sem kárpótolják.

Mallorca számomra kissé csalódás volt. Azt hittem egy full extra-luxus nyaralásban lesz részem valami elit helyen. De csak egy megyényi mediterrán Spanyolországot kaptam, némi németes-angolos beütéssel. A legborzasztóbb számomra az volt, hogy Mallorca egy nagy szikla ami mindenhol hirtelen eséssel ér a tengerbe, ezért a legtöbb helyen csak sziklamászók férhetnek a tengerparthoz. Persze van homokos tengerpartja is, mert csináltak olyat, de elhagyatott tengerpartról ne is álmodjunk.

Igen gyorsan, átlagosan 4-6 év alatt, de bizonyos helyeken akár 2-3 év alatt is megtérülhet egy frekventáltabb helyen lévõ tengerparti ingatlan ára. A jó üzletet reményében egyre több magyar vásárol nyaralót Horvátországban, Spanyolországban, és újabban a még nagyon olcsó Törökországban - írja a Világgazdaság.

A hazai ingatlan-befektetõk körében már évek óta Horvátország az elsõ számú külföldi célpont, amelynek mértékét jelzi, hogy több ingatlanszakérõ szerint is a magyar vásárlások meghaladják a német, osztrák vagy olasz befektetések értékét.

Lassabban drágulnak a spanyol ingatlanok Spanyolországban valamelyest lassult a lakások áremelkedésének üteme az utóbbi 1-2 évben. A legdrágábban Madridban vásárolhatunk házat, míg a legolcsóbb ingatlanokat a spanyol-portugál határon kell keresnünk. Az utóbbi három hónapban 3,4 százalékkal növekedtek az ingatlanárak Spanyolországban, ez a mutató 2002 hasonló idõszakában 3,9 százalék volt. Egy 200 ezer otthon megkérdezésével készült felmérés adatai szerint a júliustól szeptemberig terjedõ idõszakban az ingatlanok négyzetméterenkénti átlagára 1450 euró (380-400 ezer forint) volt.