Mallorca számomra kissé csalódás volt. Azt hittem egy full extra-luxus nyaralásban lesz részem valami elit helyen. De csak egy megyényi mediterrán Spanyolországot kaptam, némi németes-angolos beütéssel. A legborzasztóbb számomra az volt, hogy Mallorca egy nagy szikla ami mindenhol hirtelen eséssel ér a tengerbe, ezért a legtöbb helyen csak sziklamászók férhetnek a tengerparthoz. Persze van homokos tengerpartja is, mert csináltak olyat, de elhagyatott tengerpartról ne is álmodjunk.

1. nap

A Malév charter 10-kor indul, elotte Tel-Avivban járt, éjfélkor indult, nézem a leszálló személyzetet, összeesnek-e a fáradtságtól. Időben felszállunk, 3/4-ig van teli a gép, ez az idei utolsó csoport. Összeismerkedem egy vidéki tanárral, aki felügyelőbizottsági tag is egy takarék-szövetkezetben és éppen elnyaralják a profitot. Leszállás után hamar megtalálom a városba induló buszt (No. 1) de nem tudok jegyet venni, mert nem tudnak visszaadni 50 eurósból. Visszasétálok a repülőtérre és veszek egy szendvicset, majd az aprópénzzel megtámadom a következő buszt. (20 percenként jár)

A busz bemegy a city-ig, ott végigmegy a belső körgyűrűn, majd tovább a kikötő felé. Ott szállok le, ahol egy olcsóbb hostelt látok. Ez a Cuba Hostel, 20 euróért kapok egy fürdőszobás, de ablaktalan szobát.
Délután felsétálok a Katedrálishoz, a pár-eurós belépot 200 euróssal fizetem, csak 5-ösöket kapok vissza, legalább már teli vagyok pénzzel. A katedrális melletti kastély-múzeum EU állampolgároknak szerdánként ingyenes.

2. nap

Elindulok a hegyek közé. Sollerbe 100 éves, nyitott vonat visz, kb. 2-3 óránként indul a belváros szélétől. Az utószezon ellenére tömve van, viteldij: 11 euro, időtartam: kb. 1 óra. Egy darabig síkságon vágunk át, aztán a sinek alagutakkal színezve emelkedni kezdenek. Soller kisváros, egy templommal és kávézókkal a központjában. Innen villamos visz ki a kikötőbe, de mivel a távolság csak 4-5 km, ezért inkább legyalogolom. Mallorkán a városok mindig pár km-re a kikötőtől épültek, hogy a rosszcsont tengeri pirátok ne tudják lerombolni. Gyaloglás közben elefánttal és zebrával találkozom. Ezek nem honos állatok, egy cirkusz verte fel a sátrát a városon kívül. Port de Sollerben veszek egy sört és megpróbálok elhagyatott tengerpartot keresni. Kigyalogolok a városból és kiülök egy sziklára. Kirájság. Eszem valamit az egyik étterem tenger felé nyúló teraszán, majd villamos vissza Sollerbe és 100 éves vonat vissza Mallorkára.

Este beülök sörözni egy a hostel melletti étterembe, kiderül, hogy a reggeli hostel recepciós csajszi esténként itt szolgál fel. Nagyon jófej és csinos, bár az angol tudása limitált. Szlovákiából származik, sajnos nem magyar területről.

3. nap

Elhatározom, hogy elég volt a tunyaságból és a szállás körüli csavargásokból. Kihasználom, hogy minden sarkon van egy autókölcsönző és bérelek egy Suzuki Wagon R+-t. 3 napra 90 euro. Volt olcsóbb is, csak az éppen nem volt. Az ebédemet már Antraxban költöm el. Itt kezdődnek a hegyek, egyre szűkebb és kanyargósabb utakon kell haladnom, délutánra Valldemosába érek. A kisváros arról híres, hogy már Chopin is nagyon utálta, barátja George Sand, pedig könyvet is irt róla. "Egy tél Mallorkán" címmel, mindenhol kapható, sajnos magyar fordításban nem létezik. Még korántsincs este, mikor Sollerbe érek és megállapítom, hogy itt már jártam egyszer életemben. Visszaautózom Megallufba, az angol-Mallorcára. Lehet menni szerpentinen vagy egy fizetős alagúton át. Sötétedés után érek oda, belevetem magam a szombat éjszakába, hajnalban kiülök a tengerpartra, előttem egy fiatal pár alkoholos befolyásoltság alatt nudizik, majd az autóban alszom. Hajnalra azért lehűl a levegő és egyre részegebb alakok tűnnek fel. Izgalmas.

4. nap

Engedve a hely hívó szavának, english breakfestet reggelizek (bab, szalonna, tojás, piritós). Inca városát szeretném látni, mivel Palma de M. is útbaesik, beugrom megnézni a várat. A kikötő mellett van egy dombon, olyan mint a mi Citadellánk. Incaban csalódom, főleg mert vasárnap minden zárva. Egyébként a helyi cipőgyártás központja, de vasárnap lévén ezt sem tudom kihasználni. Tovább megyek Alcudiába, ahol kirakodóvásár van a helyi vár szűk utcáin. Szeretnék szállást találni, de mindenhol csak luxushotelek vannak. A tengerparti úton találok egy bezárt youth hostelt. Kezdek aggódni. Átmegyek Port de Pollancára, ahol végül találok egy 2*-os szállást, korrekt 2 ágyas szoba a homokos tengerparttól 1 percre 27 euroért.

5. nap

A változatosság miatt ismét english a breakfest. Kiautózom Cap de Formentorra, ez egy szigetnyúlvány és egyben M. legészakibb része. Nics ott más, csak szél, orjöngő hullámok és egy világitótoronynak álcázott étterem. A szűk úton nem férnek el a kocsik, én otthagyom a stau-ban az enyémet, arra a 10 percre mig körülnézek. Csodálkozom, hogy ez másnak nem jut az eszébe. Nem mindegy, hogy a dugóban áll a kocsi vagy a 10 méterrel odébb fekvő parkolóban? Behajtok még a közeli százcsillagos luxushotelbe is, szép helyen van, de semmi extra. Átautózom Lluc-ba, a kolostorba, itt 30 euróért lenne dormitory szállás, de nincs annyi látnivaló, hogy érdemes lenne maradni.
Incában ebédelek, egy helyi késdobáló-önkiszolgálóban, csak azért említem, mert ez volt a legjobb étkezésem Mallorkán. Némi útvesztés után megtalálom a közeli Magdalena kolostort, majd az este már a német-Mallorkán ér, s'Arenál-ban. Szállás, a tengerparttól 2 utcányira: Hotel Lido, 16 euro/szoba.

6. nap

Reggel azonosítom a helyzetem, a s'Arenal-i beach legvégén vagyok, innen indul a 15.-ös busz Palma-ra. Ma kell visszaadnom a kocsit, igy beautózom a city-be. Találok egy kellemes szendvicses gyorséttermet a Pans&Company-t. 2 euro egy reggeli, frissen facsart narancslével. Visszafelé elhozna a fent említett busz, de inkább a gyaloglás mellett döntök. Kb. 20 km a táv, de végig a tengerpart mellett, végig van járda és az út a repülőtér mellett visz el, lehet fotózni a felszálló gépeket. Útközben beülök egy étterembe és minden földi jóval telepakoltatom az asztalt: sangria, rákleves, sült lazac. 20 eurót fizetek.
Este sörözök a homokos tengerparton, sör boltban 1 kocsmában 5 euro. Itt a boltok egyébként német árukkal vannak teli, mondanom sem kell, hogy Megallufban minden echte british volt a babkonzervtől kezdve a pincér akcentusáig. Megjegyzem: a német részen inkább otthon érzem magam, csak az angol nyelv hiányzik. Érdekes, hogy errefelé több a hamis-cucc feka árus. A csúszdaparkot kihagytam.

7. nap

Csak most derült, ki a számomra, hogy ha a repülo minden csütörtökön jön-megy, akkor az 1 hetes nyaralás tulajdonképpen 8 napos. Szóval kell még egy szállást szerezni. Szerencsére már korábban kinéztem a palmai Katedrális melletti youth hostelt, ahol kulturált környezetben 17 euroért van ágy egy hatágyas szobában. Németes reggeli után a 15.-ös busz visz be a városba, ahol a kastély-múzeumba büszkén mutatom fel az ingyenes belépésre jogosító EU (magyar) útlevelemet. Délután elcsavargom a város nyugati részére, végigsétálok a kikötő és egy plaza mellett egészen egy 5*-os hotel strandjáig. A kikötő marha érdekes, itt lehet találkozni azzal a luxussal, amit az ember Mallorcával azonosít. Szerencsémre találok egy korabeli vitorlás tengerjárót is, a német kadétok kiképzőhajóját. Visszafelé megnézem a Pueblo espanol-t is, hires spanyol épületek vannak lemásolva és összeszorítva egy helyre. Legjobban a THE HISTORY OF THE BALEARIC ISLANDS című kiállítás tetszik, mely agyag-figurákkal eléggé vicces módon mutatja be a sziget történetét. Ha Magyarországon lenne ilyen, biztos betiltanák. Az estét a hostel teraszán töltöm, szimpla szolo-fogyasztás a program, előttem magasodik a kivilágított Katedrális.

8. nap

Ritka alvás a 6 ágyas hostel-szobában, reggeli, majd az 1.-es busszal nyomás a reptérre, le ne késsem az utolsó chartert. A gépen ugyanazok az arcok, csak barnultabbak. Idióta prolik mesélik, hány törölközőjük volt a szállodában. Végre itthon pedig Pesten majd megfagyok.
Jó volt, de annyira nem vágyom vissza.