Az 1530-as évek elején Mexikóba érkezõ Gonzalo Pizarrót és kis létszámú seregét, minden bizonnyal meglepte, milyen könnyû volt elfoglalniuk az országot. Az uralkodó Inka Birodalmon belül törzsi háborúk dúltak, gyalogosai pedig fel sem vehették a harcot a spanyol lovasokkal. 1536-ban a legyõzött inka uralkodó, Manko Kapak elmenekült fõvárosából, Cuzcóból, és Vilcabamba néven új várost alapított, ahol dinasztiája még további 36 évig fennmaradt.

1911-ben Hiram Bingham, a Yale Egyetem tanára azért utazott Peruba, hogy felkutassa Vilcabambát, s meghatározza az inkák utolsó menedékének pontos helyét. Cuzcóban ütött tábort, onnan járta be a környezõ vidéket. Több napja kutatta már az Urubamba folyó partját, amikor találkozott egy parasztemberrel, aki felajánlotta, hogy elvezeti az általa Machu Picchunak, azaz "Régi csúcs"-nak nevezett közeli hegy ormán található romokhoz.

Áthatolhatatlan dzsungelen s kötélbõl készült, ingatag függõhidakon át vezetett Bingham expedíciójának útja a ma Királysírként ismert romhoz. Bár sûrû növényzet fedte, Bingham felismerte, hogy nem mindennapi emlékre bukkant. A tiszta fehér gránitfalak bámulatba ejtették. "Lassan ráeszméltem (írta), hogy a fal, s a vele határos félköríves templom a barlang fölött felér a világ legfinomabb kõfaragó munkájával... szinte a lélegzetem is elállt tõle. Mi lehetett ez a hely ?"

Így tárult fel a mai világ számára Machu Picchu csodálatos fellegvára. Csakhogy nem Vilcabamba volt, az eddig napvilágra került spanyol dokumentumok szerint az ugyanis a Cuzcóval ellentétes irányban helyezkedett el. A tudósok még ma sem tudnak megnyugtató választ adni Vilcabamba pontos helyét illetõen.