
Már túl vagyunk a számvetések napjain.
Van, akinek a páros, és van, akinek a páratlan évek a jobbak, de egy páros év is páratlanul rossz tud lenni.
Én tudom, hogy nekem a 2007-es év milyen volt.
Egy miatt biztos rossz: ez is elmúlt...
Történt egy sor jó dolog, épp úgy, mint rossz, de rájöttem: nem is akarok összegezni semmit, minden úgy volt jó, ahogy volt! Mindennek úgy kellett történnie, ahogy történt.
A nagy leltárt úgyis akkor készítjük el, amikor eljött az ideje...
Hát eljött. Szépen, csendben, lábujjhegyen lopakodva, de itt van már az újesztendő.
2008.
Kányádi Sándor:
Csendes pohárköszöntő újév reggelén
Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe', hitbe', kedvbe',
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. -
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe.'
Az új esztendő havat is hozott,bizony kijutott mára bőven belőle. Ilyen zsibongás is régen volt a lakótelepünkön. Mindenkit kicsalt a frissen esett hó. Előkerültek a ródlik, benépesült a görög domb. Felnőttek, gyerekek egyaránt élvezték a tél örömeit.
Én is hatalmas sétát tettem, jól esett a szűz hóban gázolni, közben szorgalmasan kattintgattam a fényképezőgépemet.
Anyukámnál a hólapátolás sem esett most nehezemre. Nem ártott egy kis testmozgás a sok ünnepi falatozás, lustálkodás után.
Kommentáld!