A legtöbb népszokás József naphoz kötődik: Szent József a famunkások védőszentje. Sok vidéken ezen a napon hajtották ki a jószágot először a legelőre, de véglegesen majd csak György napon.

A hagyomány szerint a madarak ezen a napon szólalnak meg először, mert "Szent József kiosztotta nekik a sípot".

A méhészek is ekkor engedik ki a méhrajokat. „Atya, Fiú, Szentlélök Isten nevibe induljatok, rakodjatok, mindön mézöt behordjatok.” A méheket igen szűzies életet élő állatoknak tartották, ezért készítették a gyertyát - Jézus jelképét - viaszból és nem faggyúból.
Ezen a napon várták a messzi útról visszatérő gólyákat is, és ha piszkos volt a tolluk, abból bő termésre, a fehér tisztaságukból pedig szűk esztendőre következtettek.

Bár a népi tapasztalás azt sugallta, hogy József után már kalapáccsal sem lehet a füvet visszaverni a földbe, a nap derűje, borúja, vagy a szele az elkövetkező negyven nap időjárását is megmutatta.

Alföldi hiedelem szerint, ha szivárvány jelenik meg József-napon az égen, a széles sárga sáv jó búzatermést, a széles piros jó bortermést ígér.

Benedek napján van a tavaszi napéjegyenlőség, a tavasz hivatalos kezdete. „Sándor, József, Benedek jünnek a jó melegek." „Benedek zsákszámra hoz meleget." „Benedek zsákba hozza a meleget."

Ezen a napon a nappalok, valamint az éjszakák hossza az egész földgolyón egyenlő. Innen a neve: „napéjegyenlőség”.

A hosszú tél után Szent Péter egy zsákba kötve elküldötte Sándorral a meleget a földre. Sándor ment, mendegélt, de nagyon elfáradt a meleg súlya alatt. Hiába törölgette a homlokát, lazította a ruháját, szomjas és fáradt maradt. Amint körülnézett, meglátott a Tejút mellett egy vendégfogadót. Hogy megpihenjen, ott lerakodott és iddogálni kezdett. Közben pillája elnehezült – ottfeledkezett.

Szent Péter már megsokallta a földi embereknek a meleg utáni könyörgését, és Sándor után elküldte Józsefet, hogy keresse meg.

Kereste, kereste, végre megtalálta a fogadóban. A bor mellett azonban ő is megfeledkezett arról, hogy miért küldték.

- Eriggy, fiam, Benedek, aztán nézz utána, hol kujtorog a két mihaszna! – indította útjára a harmadikat is az öreg Péter.

De biz, Benedek is úgy járt, mint a másik kettő, mert a Tejút melletti fogadóban igen jó bort mértek.

Az öreg Péter csak várta, leste, mikor ér a földre a meleg. Lenézett az égből, de a jámbor vándorokat sehol sem látta. Nagyon megharagudott, és Mátyást küldte a földre, de most már korbácsot is nyomott a kezébe.

Mátyás hamarosan rájuk akadt a fogadóban, mert már nagyon jó kedvük volt, dalolásuk messzire elhallatszott. Bement hozzájuk.

Amikor a három víg koma meglátta Mátyást ostorral a keziben, gyorsan szedték a sátorfájukat, és siettek a földre a zsák meleggel. Hírtelen nagy meleg lett, minden jég megolvadt.

Ezért mondják rájuk az ismert regulát, Mátyást pedig ezért tisztelték meg a jégtörő névvel.

Március 24. - Gábor napja   

Vetni kell a káposztát és a káposztaféléket – mondják a kertészkedő háziasszonyok. De vigyázni kell, ha távolabbi földre esik a vető, úgy nézze, hogy ne találkozzék útközben kakassal, mert majd repce nő a káposzta helyett.