A húsvétot követő negyvenedik nap áldozócsütörtök, Krisztus mennybemenetelének napja. Ebben az időszakban van a gyermekek elsőáldozása, utalva arra, hogy 1918-ig ez az ünnep volt a húsvéti szentáldozás határnapja. Ebből ered az egyedülálló, magyar név: áldozócsütörtök.
A sajómenti Girincs hívei déli harangszóra a templomba siettek, hogy e percben az Úr Jézust imádva, mintegy utána küldjék legfontosabb kéréseiket az ég felé. Úgy vélik, hogy Jézus után a mennyország egy óráig nyitva marad. Néhány vidékünkön még ma is akadnak, akik a déli harangszó hallatára az ég alatt mondják el az úrangyalát. A hercegkútiak régen délután egy órakor körmenettel, olvasót imádkozva kimentek a határba a búzavetésekhez; innen a templomi hálaadásra tértek vissza.

Május 4. - Szent Flórián napja

Szent Flórián napja a katonatiszt vértanú emlékét őrzi. A keresztény hitéért vértanúságot szenvedett és szentté avatott Flórián tulajdonképpen római katonatiszt volt, és Diocletianus császár uralkodása idején Noricumban, a mai Ausztria területén teljesített szolgálatot. A legenda szerint imájával meggátolta egy ház leégését, így lett belőle a tűzoltók patrónusa. Úgy is szokták ábrázolni, amint római tiszti egyenruhában, kezében a vödör vízzel egy hozzá képest parányi házacska, vagy város tüzét oltja. Tisztelete elsősorban Ausztriában és a környező országokban virágzik a késő középkor óta. A tűzzel dolgozók, tűzoltók, serfőzők, fazekasok, pékek valamint a kéményseprők védőszentje lett, és a gyakori tűzesetek miatt a barokk kortól kezdve már nálunk is, minden tehetősebb polgár házának homlokzatán fülkébe állították szobrocskáját.
Névnapjának hiedelemanyagába az ősi pogány tűzkultusz számos eleme is fölszívódott. Egyes falvakban ekkor nem raktak tüzet, kenyeret sem sütöttek és a kovácsok sem dolgoztak. Máshol éppen ezen a napon gerjesztettek új tüzet, ősi módon, két fadarab összedörzsölésével, és az egész falu népe ebből a parázsból gyújtott tüzet. A gazdák, hogy bő termést adjon, ekkor igyekeztek a kukoricát elvetni.

Május 11.-12. - Pünkösd

A húsvét utáni ötvenedik napon, vasárnap ünnepli a keresztény világ a Szentlélek eljövetelét és egyben az egyház megalapítását, azaz pünkösd napját. A pünkösd elnevezés a görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból származik, és minden évben május 10-e és június 13-a közé esik. Pünkösdöt a keresztény egyház születésnapjának is tartják.
Piros Pünkösd napját ezer éve virággal köszöntik Európa sok országában. Jól tudták a régiek, ilyenkor meg kell állni egy pillanatra. A nagy nyári munkák előtt ünnepelni kell. Köszönteni az új életet, imádkozni a bő termésért, gyermekáldásért. A templomokban évről évre megemlékeztek erről a napról, a lángnyelveket a pünkösdi rózsa szirmaival helyettesítették, a Szentlélek jelképeként fehér galambot repítettek szabadon. A lányok és asszonyok bíborvörös ruhába öltöztek, befont copfjukat a hagyomány szerint a bal vállukra kanyarítva, a férfiak felöltötték ünneplőjüket es kezdődhetett a mulatság.
Néhány faluban még ma is élnek a pünkösdi hagyományok, játékok, az Alföldön a Pünkösdölés, a Dunántúlon a Pünkösdikirályné járás. A pünkösdikirály választás kezdetben vitézi szokás volt, a katonák maguk közül választottak egy évre királyt. Amolyan legényvirtus volt, lovas versennyel, tűzugrással, tekézéssel. Aki a legderekabbnak bizonyult, egy évig ingyen ihatott a falu kontójára és minden mulatságra hivatalos volt. A pünkösd az udvarlás, párválasztás ideje. Ilyenkor enyhültek a szigorú szabályok, a leányok bátran mutatkozhattak választottjukkal.
A Pünkösdikirályné járáshoz a legszebb kislányt választották meg kiskirálynénak, ami nagy tisztesség volt. Mise után házról házra jártak jókívánságokkal, versekkel, énekekkel köszöntve a háziakat, virággal szórták be a szobát. A játék végén a háziak megkérdezték a lányokat: Hadd látom a királynétokat édes-e vagy savanyú? Fellebentve a díszes kendőt megcsiklandozzák a kislány állát. Ha a királyné mosolyog, de a fogát a világért sem villanthatja ki, megnyugszanak a háziak, mert jó lesz a termés. Ekkor a háziak almát, tojást, kolbászt, pénzt ajándékoztak a jókívánóknak.

Reményik Sándor: Pünkösd

Pünkösd a Lélek ünnepe. Azé a léleké, amely nem ismer korlátot és nem ismer lehetetlenséget. Azé a léleké, amely évszázadokig hamuban lappang, míg egyszer "kitöltetik" a zsarátnok "mindenekre". Azé a léleké, amelynek végtelen árnyalatai, megfoghatatlan finomságai és alig kifejezhető erői vannak. Amelynek fény és színskálája beláthatatlan.
És ha karácsony a gyermek, húsvét a hívők, úgy pünkösd a poéták ünnepe. A mi ünnepünk, testvéreim a boldog és szent "látásban". Kettős tüzes nyelvek a mi fejünkre szállnak. ( Ó bár várnók méltó alázattal őket, mert nem mi ajándékozzuk meg a világot, hanem minket ajándékoz meg a Lélek.)
"Más" nyelven beszélni pedig azt jelenti: költői nyelven beszélni. Mi, egy nagyon megpróbáltatott népnek poétái, voltunk már Cassandrák, vagyunk ma Jeremiások, de leszünk még Illések, Mózesek, Péterek is.