Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

network.hu

 A magányosság és az egyedüllét két teljesen különböző dolog, bár sokan nem tudnak különbséget tenni köztük. Pedig az egyedüllétnek szépsége, méltósága, pozitivitása van; a magány viszont szegényes, negatív, sötét és lehangoló. A magány elől mindenki menekül. Ennek különböző módjai vannak; elvegyülni a tömegben, barátokat gyűjteni, családot alapítani. A tömeg alapvetően azt a célt szolgálja, hogy az ember el tudja felejteni a magányát.

A magányosság egy hiány. Valami hiányzik, egy űrt be kell tölteni, ám ahogy az ember öregszik, az űr is egyre mélyül. Az emberek annyira félnek attól, hogy önmagukban legyenek, hogy szinte bármit kitalálnak, csak hogy ezt elkerülhessék. Mindenféle tevékenységeket végeznek, csak nehogy egyedül maradjak, mert az nagyon félelmetes. És a társadalom egyetért abban, hogy az embernek magában maradni a legszörnyűbb élmény az életben. Azonban itt van az ördögi kör, mert semmilyen kapcsolat, amely félelemből, a magánytól való félelemből fakad, nem válthatja valóra a hozzá fűzött reményeket, és nem hozhat beteljesülést.... Halálra van ítélve.

Azok, akik megismerték az igazi egyedüllétet, azt mondják, nincs annál békésebb, örömtelibb állapot. (gondoljunk csak a híres filozófusokra, tanítókra)

Ez az óriási különbség a magány és az egyedüllét között.

Címkék:

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Tanács Erika üzente 9 éve

Szeretek egyedül lenni.

Válasz

Mohácsiné Zsóka üzente 11 éve

Nagyon igaz gondolatok, egyetértek minden sorával.

Válasz

Baksáné Sztanó Mária üzente 11 éve

Ágika! Ez mintha kicsit gyakran visszatérő motívum lenne!?
Vagy rosszul látom?
Én is úgy gondolom, hogy az egyedüllétre gyakran vágyik is az ember, amikor fáradt és elege van a körülötte zajló eseményekből. S áldásnak veszi, hogyha békén hagyják.
A magányt nem választjuk, hanem egyszer csak ránktör az érzés, s szerintem érezheti magát az ember nagy tömegben is magányosnak. Mindenesetre életünk alakításánál nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy lustaságból, kényelemből vagy egyéb negatív szokásunk miatt ne maradjunk magunkra, legyen mindig néhány olyan kapcsolatunk, amely segíthet elkerülni ezeket a lehnagoló időszakokat.

Válasz

Varróné Juhász Judit üzente 11 éve

Köszönöm szépen Ági! Szép és igaz gondolatokat osztottál meg velünk! Kellemes estét neked!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Szerintem nincs is risszabb mint ha az ember egyedül is van meg magányosan is ,

Válasz

Tóth Zoltánné Erika üzente 11 éve

Fiatal létemre félek a magánytól.Félek,hogy egyedül maradok,félek,hogy nem tudok mit kezdeni magammal,pedig nekem van társam,van gyerekem,de valahogy mégis... félek egy kicsit.

Válasz

Halhóber István üzente 11 éve

Társas házunkba van aki egyadül él.
A nappalokkal nincs is gondja ,csak mikor beköszönt az est az nagyon rossz neki.

Ezt ö mondta.

Köszi.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

A magányosság egy érzés, sok esetben kellemetlen, míg az egyedüllét általában átmeneti fizikai állapot, amikor az ember nincs körülvéve más emberekkel.
Én szeretem az egyedüllétet, de nem szeretnék magányos lenni.

"A magánynak egy gyógyító vigasztalója, barátja, játszótársa van: ez a munka.” (Auerbach)

Válasz

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu