A magányosság és az egyedüllét két teljesen különböző dolog, bár sokan nem tudnak különbséget tenni köztük. Pedig az egyedüllétnek szépsége, méltósága, pozitivitása van; a magány viszont szegényes, negatív, sötét és lehangoló. A magány elől mindenki menekül. Ennek különböző módjai vannak; elvegyülni a tömegben, barátokat gyűjteni, családot alapítani. A tömeg alapvetően azt a célt szolgálja, hogy az ember el tudja felejteni a magányát.
A magányosság egy hiány. Valami hiányzik, egy űrt be kell tölteni, ám ahogy az ember öregszik, az űr is egyre mélyül. Az emberek annyira félnek attól, hogy önmagukban legyenek, hogy szinte bármit kitalálnak, csak hogy ezt elkerülhessék. Mindenféle tevékenységeket végeznek, csak nehogy egyedül maradjak, mert az nagyon félelmetes. És a társadalom egyetért abban, hogy az embernek magában maradni a legszörnyűbb élmény az életben. Azonban itt van az ördögi kör, mert semmilyen kapcsolat, amely félelemből, a magánytól való félelemből fakad, nem válthatja valóra a hozzá fűzött reményeket, és nem hozhat beteljesülést.... Halálra van ítélve.
Azok, akik megismerték az igazi egyedüllétet, azt mondják, nincs annál békésebb, örömtelibb állapot. (gondoljunk csak a híres filozófusokra, tanítókra)
Ez az óriási különbség a magány és az egyedüllét között.
Ágika! Ez mintha kicsit gyakran visszatérő motívum lenne!?
Vagy rosszul látom?
Én is úgy gondolom, hogy az egyedüllétre gyakran vágyik is az ember, amikor fáradt és elege van a körülötte zajló eseményekből. S áldásnak veszi, hogyha békén hagyják.
A magányt nem választjuk, hanem egyszer csak ránktör az érzés, s szerintem érezheti magát az ember nagy tömegben is magányosnak. Mindenesetre életünk alakításánál nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy lustaságból, kényelemből vagy egyéb negatív szokásunk miatt ne maradjunk magunkra, legyen mindig néhány olyan kapcsolatunk, amely segíthet elkerülni ezeket a lehnagoló időszakokat.
Fiatal létemre félek a magánytól.Félek,hogy egyedül maradok,félek,hogy nem tudok mit kezdeni magammal,pedig nekem van társam,van gyerekem,de valahogy mégis... félek egy kicsit.
A magányosság egy érzés, sok esetben kellemetlen, míg az egyedüllét általában átmeneti fizikai állapot, amikor az ember nincs körülvéve más emberekkel.
Én szeretem az egyedüllétet, de nem szeretnék magányos lenni.
"A magánynak egy gyógyító vigasztalója, barátja, játszótársa van: ez a munka.” (Auerbach)
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!