Kis türelmet...
Kis türelmet...
Alig ért véget a karácsony és a szilveszter, máris itt az újabb ünnepi időszak, a FARSANG.
Amikor a feje tetejére áll az egész világ, amikor felszabadulnak a tabuk, és elszabadulnak az indulatok. Itt a vigasság, a bolondozás, nagy evés-ivások, maskarádék ideje.
„Február ama furcsa hónapok közé tartozik, amelynek egyik felében bakkecske-léptekkel járunk, nem szégyellünk semmit, amivel jókedvünket megmutathatnánk; ellenben a hónap második felében szokás szerint hamut hintünk homlokunkra, sok szánom-bánással kezdjük hamvazószerdán a hat hétig tartó böjtöt, amelyből majd a húsvét fog megváltani.” – foglalta össze nagy írónk, Krúdy Gyula a farsang lényegét.
A farsang vízkereszt napjával kezdődik és a húsvét vasárnapot megelőző 40 napos nagyböjt kezdetéig tart. A farsangi időszak hossza tehát attól függ, hogy mikorra esik húsvét vasárnapja. A tavaszvárás jókedvű, vidám ünnepe.Vízkereszt lezár egy sötét, szellemjárta időszakot, és utat nyit a tavaszi napfordulót megelőző vidám, régi gyökerű farsangnak. Kolompolással, ostorpattogtatással, zajkeltéssel jelezték kezdetét.A farsang a tél és a tavasz küzdelmének szimbolikus megjelenítése. A tavasz a természet újjászületésének ideje, új élet kezdete. Mágikus előkészítése magtalálható már a lucanapi, karácsonyesti, újévi szokásokban, továbbá a regölésnél, és az aprószenteki vesszőzésnél.Erősen jelzik a tavasz közeledtét a farsangi szokások is, melyek elterjedése Magyarországon a középkorra tehető. Magyar elnevezése egyes kutatók szerint a német "faseln": fecsegni, fantáziálni, pajkosságot űzni szóból ered. Más elmélet szerint bajor-osztrák jövevényszó, a vaschang-ból származik. Első írásos jelentkezését 1283-ból, bajor-osztrák adatokból ismerjük.A farsang eredetileg a tavasz elővarázsolására és ünneplésére, az élet megújítására irányuló kultikus viselkedésnek volt az időszaka.
A farsang zajos mulatságait egy ősi hiedelem hívta életre. A középkorban azt hitték az emberek, hogy a tél utolsó napjaiban - amikor rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák - a Nap elgyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Vigalommal, jelmezes karneváli felvonulással, boszorkánybábu elégetésével akarták elűzni ezeket. Egyes helyeken tüzes kerekeket görgettek, mert azt remélték, hogy a földi tűz segíti a napot, hogy újra erőre kapjon. Eleinte azért öltöztek ijesztő jelmezekbe, hogy elűzzék a halált, a rosszat és a hideget. Az első maskarások halottas menetet utánozva masíroztak.
A karnevál elnevezés is összefüggésben áll ezzel, ugyanis a carnarvalet a felvonulás központi alakja nem más, mint a "halottasház szolgája" vagyis a sírásó. A megjátszott temetés után nagy dáridót csaptak, hiszen a tél eltemetésének mindenki örült. A régi babonákat később elfelejtették az emberek, de a jelmezes, álarcos karnevál és a bálok, táncos mulatságok szokása máig megmaradt.
A farsangi szokások jellemzői a farsangi jelmezes felvonulások, táncmulatságok, a gondűző, termékenységvarázsló álarcos, alakoskodó szokások, a lakodalmak, disznóvágások és a nagy evések és ivások.
No most mindennek minden elég legyen,
Ember állatnak a legjobb kedve legyen,
Még a feleségem is bortól részeg legyen.
A legtöbb népszokás farsang utolsó három napjához fűződik. (farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd.)A farsangi előkészületek azonban már korábbra tehetők: általában már a farsangvasárnapot megelőző csütörtökön kezdődtek. Ezt a napot Kövércsütörtöknek, „zabálóscsütörtöknek” is nevezték.
Jellegzetes farsangi ételek A farsangi ételek általában húshagyó keddhez kapcsolódnak, mert utána következett a nagyböjt.A legismertebb és legjellegzetesebb farsangi étel a fánk (néhol pampuskának is mondják), mely a néphit szerint varázserővel bírt. Az ország több táján bőségesen fogyasztották ebben az időszakban a rétest, kocsonyát és általában a jó zsíros ételeket, melyeket aztán jó borokkal öblítettek le. Az ételekhez hiedelmek kapcsolódtak: disznófejet, kolbászt ettek varázsló szándékkal. Fekete tyúkot vágtak, hogy a következő időszakban sok baromfi legyen az udvarukban. A húslevesbe hosszú tésztát főztek, hogy a termés is hosszúra nőjön majd az aratásig.
A hagyományőrző emberek igyekeztek minden farsangi ételt maradék nélkül elfogyasztani mire megkezdődött a 40 napos nagyböjt ideje. A farsangi ételek maradékát megszárították, porrá törték és a beteg állatok gyógyítására használták.Ha rétest sütöttek, és az jól nyúlt, azt jelentette, hogy a család szerencsés lesz az esztendőben.
Fánklegendák
Farsangi táncmulatságok
A legtöbb bált farsang utolsó három napján (farsang farka) rendezték az elkövetkezendő tavasznak örvendve. Féktelen vidámsággal kergették és kergetik a mai napig is a telet.
Többfelé is szokás volt, hogy ilyenkor külön bált rendeztek az asszonyok, férfiak, s egymás mulatságaira nem mehettek be.
Asszonyfarsang
A farsanghétfő volt az asszonyok napja, ilyenkor kiszabadulhattak az állandó tennivalók fogságából. Volt, ahol férfiruhába öltöztek, és aki férfi a kezeik közé került, azt jégcsappal borotválták meg. Este pedig macskabált tartottak, ahová férfi be nem tehette a lábát, mindannyian vitték az előre elkészített ételt-italt, pogácsát, fánkot, sonkát, és szorgalmasan töltögették a bort poharaikba. Gyakran táncra is perdültek, ilyenkor a muzsikus férfiak engedélyt kaptak a belépésre.
A táncmulatságokon a lányok bokrétát adtak az általuk választott fiúknak, akik azt a kalapjukra tűzték. Az a legény, aki több bokrétát is kapott, először azt a lányt vitte táncba, akitől az elsőt kapta. Kalapja legelejére azonban annak a hajadonnak a csokrát tűzte, aki a legjobban tetszett neki.
A táncmulatságok egy része a fonóban, más része a kocsmában vagy bérelt háznál zajlott.
A legtöbb házasságkötés, lakodalom a farsang időszakára esett. Ennek egyik oka az, hogy mágikus kapcsolatot éreztek az emberek az új pár jövője és az ébredő természet között. A farsangi lakodalmas játékok közül a legérdekesebb és leglátványosabb a RÖNKHÚZÁS. Tuskózásként, tőkehúzásként is emlegetik. Ez nem más, mint egy tréfás felvonulás, afféle játékos lakodalom. Hatalmas farönköt húznak végig a falun. Ezen ül az álmenyasszony és az álvőlegény. Az álpap pedig összeadja, megesketi őket az álnásznép és a nézők örömére. Sok helyütt manapság jó turista látványosság e régi hagyomány felelevenítése. A régi időkben rönkhúzást olyankor rendeztek egy-egy faluban, amikor egész esztendőben nem volt lakodalom.
Vénlányok kicsúfolásaMinden lány szeretne előbb-utóbb férjhez menni. Akinek ez nem sikerült, vénlány maradt. Tréfás szövegű, csúfolódó versikékkel figyelmeztették azokat a lányokat, akiknek életkorukhoz képest már illet volna férjhez menniük. Hatalmas csörömpöléssel, zajkeltéssel csúfolták ki a "pártában maradt" hajadonokat. Ez volt a kongózás. A legnagyobb zajt azoknál a lányoknál csapták ahol a leány farsangkor sem ment férjhez.
A farsang jellegzetes játéka az álarcos alakoskodás. Utcai felvonulás volt vagy valahol előadott többszereplős jelenet.
A felvonulások kedvelt maszkos alakjai a koldus, a cigány, a betyár, a menyasszony, vőlegény és különféle állatfigurák: medve, ló, kecske, gólya,.
Ezt a kifestett, jelmezbe öltözött és fejére maszkot húzó, éneklő, táncoló és tréfálkozó menetet zenészek kísérték zeneszóval.
Az előadott jelenetek a farsangtemetéssel függtek össze. A szalmabábú - kiszebáb - elégetésével a farsang került kihajtásra, elégetésre, de ennek ideje tájegységenként más - más időpontra eshetett. Szinte az egész országban megtalálható szokás volt ez a téltemetés, télkihordás. A fiatalok a telet jelképező bábot (kisze-bábot) – sok tréfával fűszerezve – valami módon elpusztították: vízbe fojtották vagy elégették.
Adjon Isten borockot,Kurta farkú malacot,Szekerükbe kereket,Hordójukba feneket, Hogy ihassunk eleget.
A háziaktól tojást, szalonnát, kolbászt kaptak.
Húshagyó keddi szokás volt az is, hogy a lányok és a legények maskarába öltöztek. Farsangköszöntő mondókákat mondtak. Kezükben hegyesre faragott vessző (nyárs), illetve kosár volt. Erre, ebbe gyűjtötték az adományokat: az enni és innivalót, amit este a faluházban víg mulatozás közepette közösen elfogyasztottak. Ezek a magyar nyelvterületen mindenütt megtalálhatók voltak. Ezen alkalmakon a kimondott szó mágikus erejével próbálták biztosítani a következő esztendőre a jó termést, a szerencsét, az állatok egészségét és szaporaságát.
Egyes vidékeken még ma is élő farsangi szokás a tikverőzés is. A Tikverőzés során a farsanghoz illően jellegzetes álarcot, színes szalagokból összevarrt ruhát öltenek a falu fiataljai (fiúk), hogy elűzzék a telet, a rosszat és a betegségekre is alaposan ráijesszenek. A színes farsangi maskarások végigjárják a falut, és minden házba-udvarba betérnek, hogy összegyűjtsék a tyúkólakban talált tojást (mint a termékenység szimbólumát). Közülük a legfiatalabbaknak kell lányruhába öltözniük, és ők cipelik kosarukban a tojásokat is.
A farsangi figurák egyike, a szalmával kitömött, fehérruhás "szóma-török" (szóma: fordításainkban többnyire "test", de a kifejezés a gyerekek szóhasználatában mára "szalma-török"-ké változott) a törökűzést is a hagyomány részévé teszi.
A varázslás részeként a tikverőzők korommal kenik be a házak lakóit, a járókelőket és az érdeklődőket. A kormozással mindannyian a varázslat - és ezzel a gonosz elűzésének részeseivé leszünk.
A tikverőzőket a házaknál a tojáson kívül ma is fánk és bor várja, az összegyűjtött több száz tojásból pedig az esti - a fiatalok igénye szerint már modernizálódott - mulatságra rántotta készül. Ezzel a lakomával és tánccal zárul a falu népe számára a farsang.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!