Több olyan, erre az időszakra eső névnap is hiányzik már modern korunk naptárából, amelyeket csak a népi hagyományokat őrző kalendárium tart számon. Közéjük tartozik - február 10-én - a hajdan oly népszerű Skolasztika napja. Az előrelátó gazdák ekkor választották ki és vágták le a márciusi gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén felhasznált oltóágat: "Mivel a föld és a növények nedvei olyan megállíthatatlan akarat hatására kezdenek el ilyenkortályt mozogni, mint a Szent Benedek ikertestvérének, Skolasztikának könnyeit követő eső." Történt ugyanis Krisztus után 543-ban, hogy a szent életű báty a szokásos éves látogatását tette Piombariolában, édes ikerhúgánál. A kolostorban nem kívánt egész éjszakára ott maradni, Skolasztika kérése ellenére hajthatatlan maradt, de amikor az imádkozni kezdett, olyan égzengés és vihar támadt, hogy távozni nem lehetett. A könnyek Isten akaratát tükrözték - a legenda szerint - hiszen akkor látták egymást utoljára.

Február 14 - Bálint és Valentin napja

Most olvasom a kerületi lapban a hírt: Valentin-napra megnyílik egy új virágüzlet. Véletlenül sem Bálint-napra. Hiába, az üzlet az úr! Budapest utcáin már a héten sem lehetett tágra nyitott szemmel járni, csak hunyorogva, merthogy az égőpiros lufik vakítóan belevilágítottak a járókelők szemébe. A reklámok futószalagjáról, hangosanbeszélőkből, óriásplakátokról köteleznek bennünket az elárusítók: készüljünk, Valentin-nap jön, lepje meg kedvesét, szerelmét, barátnőjét.

A felnövő nemzedéket nem okolhatom, amiért számára csak Valentin-nap létezik, és ez a nap a szerelmeseké, de hogy miért, honnan ered, miért ezt a napot nevezik a szerelmesek napjának, az már nem ismeretes előttük. Lehet, hogy nem is érdekli őket, hiszen ők már ebbe születtek bele. Eredetkérdéssel nem foglalkoznak. Ismételten: nem őket okolhatjuk. A globalizálódó világ azt diktálja: csak előre nézz. Mi pedig nem hívjuk fel a figyelmüket a dolgok hátterére. Tudom, nem fordulhatunk szembe a világgal, most ez a trend. Ezt kívánja tőlünk a bizniszvilág.

Február 14-én ünneplik nevük napját a Bálintok. A reánk maradt feljegyzések különbözőképen szólnak:

- A névadó Bálint buzgó pap volt Rómában, sok pogányt a keresztény hitre térített. 269-ben fejezték le.

- Olasz ókeresztény vértanú. Az Érdi-kódex szerint egy pogány fejedelem azt mondta neki: ha vak lányát meggyógyítja, hívő lesz. Bálint püspök imájára meggyógyult a lány, és a fejedelem megtért.

- E napon két Bálint is ünnepli a neve napját. Életükről azonban keveset tudunk. A legenda szerint az egyikük, a római, imádkozásával meggyógyított egy beteg fiút, mire az szüleivel együtt megtért. Bálintot Claudius császár uralkodása idején, a keresztényüldözés során fejezték le 269-ben. A másik, a terni Bálint püspök, vértanúhalált halt. Ők ketten osztoznak február 14-én, alakjuk keveredik.

         - Szent Bálint ókeresztény vértanúhoz szoktak imádkozni a nyavalyatörés (epilepszia) gyógyulásáért, mert a legenda szerint Szent Vitus és Szent Bálint gyógyították életükben ezt a betegséget; ezért az attribútumuk is betegek (nyomorékok). (A Keresztény Művészet Lexikona)

 - Szent Valentin emlékére neve napján világszerte megajándékozzák szeretteiket az emberek. Valentin kultusza a második századra vezethető vissza, ekkor élt Valentin. A legelterjedtebb történet szerint Valentin keresztény hite miatt második Claudius börtönében sínylődött, s a börtönőr leányának visszaadta látását. Mielőtt 270. február 14-én kivégezték, a leánynak egy üzenetet küldött:

„A TE VALENTINOD” - így vált ez az üzenet világszerte ismertté.

- A Valentin-napi szokások az ősi pogány templomáldási ceremóniákból alakultak ki. 496-ban Gelasius pápa rendelte el, hogy Szent Valentin napját február 14-én ünnepeljék. Az angolok már 1446-ban ünnepelték ezt a napot. Az 1700-as években divatossá váltak a Valentin-verseskötetek. A 19. században már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak az emberek ezen a napon.

- Magyarországon 1990-ben éledtek fel a nap megünneplésével kapcsolatos szokások és rendezvények. Azóta már a MÉDIA közösségi rangra emelte a Valentin-napot, s (gyorsan) beépült az új ünnepek sorába. Minden valószínűség szerint tovább fog élni, mint a stafétavárás vagy a nők napja, mert ez alkalomból egyedi érzéseket céloztak meg az üzletemberek, mellyel az erre legfogékonyabb közeget befolyásolják.

- Bálint-nappal kapcsolatban a néphit gazdag jóslás-és hiedelemanyagot őrzött meg. Általánosan elterjedt hiedelem, miszerint a madarak ezen a napon tartják lakodalmukat, párt választanak. Ha csiripelésük messzire hallatszik, jó idő lesz. Sok helyütt magokat is szórnak nekik, hogy segítsék örömüket. Azokra a területekre, ahonnan a vadgalambok elköltöztek, erre a napra várják visszatértüket.

- A gyümölcsöskertekben kezdetét veszi a fák metszése, és a néphit szerint ezen a napon gyümölcsfát is ültettek, akkor gyorsabban megkapaszkodott, hamarabb rügyezett, gazdag termést hozott.

- Bálint napján jó tyúkot ültetni, mert akkor a háznak szerencséje lesz az aprójószágban egészen a következő esztendő Bálint-napjáig.

- Egyes vidékeken a fákra perecet, aprósüteményeket aggattak, és a gyerekek együtt lakodalmaztak, ujjongtak a madarakkal.

- Megint más helyütt azt mondják, hogy Bálint a verebek védőszentje, mert már nekik is kezd kedvezni az időjárás. Napkelte előtt a szőlőtermesztők megkerülik a szőlőt, megmetszik négy sarkán a tőkéket, hogy a tolvajoktól és a madaraktól megvédjék. Máshol a gazda ugyanezzel a céllal körüljárja háza táját.

- Ez a nap a tavasz közeledtét is jelenti, ideje beszerezni a vetőmagot. Néhány időjósló megfigyelés is kapcsolódik e naphoz. A hideg időnek a jele, ha ezen a napon megszólal a pacsirta, s azt mondja: „csücsülj be!”, akkor még hidegre kell számítani. Az e napi szeles időt nem szeretik a háziasszonyok, mert ez azt jelenti, nem lesz tojás egész évben. A férfiak meg az esőtől félnek, mert a hagyomány szerint akkor kukoricán kívül másból nem lesz jó termés.

Február 16. – Julianna napja

A hiedelem szerint: „Julianna kitette a dunnáját és az kiszakadt”, vagy „Julianna megrázta a dunnáját” – ugyanis a megfigyelések szerint e napon gyakran havazik.  Azt is mondogatják: „Bolondoznak a Julisok”.