Valójában élősködő, és a Tetrastigma nevű lián nedveit csapolja meg fonalszerű szívógyökereivel. A száraz időszak kezdetén az addig láthatatlan növény áttöri a lián kérgét és egyre növekvő bimbót fejleszt, ami egy káposztára emlékeztet. A száraz időszakban is rendszeres esők hatására a bimbó egy hatalmas, lapos futball labda méretét éri el, mikor a barna fedőlevelek felnyílnak. Az alattuk levő ,,szirmok" kihajlanak, és felfedik a virág közepén található kehelyben megbúvó porzókat és termőket.

A növény e tündöklése csupán 2-3 napig tart, ez alatt rothadó tetem szagára emlékeztető illatanyagot termel. A szag vonzza a legyeket, amelyek elvégzik a beporzást. Utána a virág megbarnul, elveszti ,,illatát", és lassan termést hoz. Azt azonban, hogy az apró magok hogyan kerülnek egy újabb liánra, vagyis hogyan terjed a növény, még nem sikerült kideríteni.

Jól ismert viszont, hogy mint minden furcsa jelenséget, növényt vagy állatot, a néphit gyógyhatásúnak tartja. A raffléziáról úgy tartják, hogy hatásos afrodiziákum, ezért a helybéliek néha titkon begyűjtik, és porítva drágán eladják. A levágott virág helyén azonban soha nem nő újabb, termőhelye terméketlenné válik. Az esőerdők irtása, bolygatása (értsd: a liánok kivágása, hogy járhatóbb legyen a dzsungel) magát a lehetséges élőhelyet is veszélyezteti. Ráadásul mivel rövid ideig virágzik, a kutatók szerint már sok helyen ki is pusztult.

Az első raffléziát 1797-ben írta le P. C. E. Deschamps. A növényvilág eme unikális tagja külön nemzetségbe sorolandó, amelyet Sir Thomas Stamford Rafflesről, Szingapúr alapítójáról neveztek el.

Az első virág névadója Joseph Arnold botanikus volt, aki Szumátrán talált rá, és Rafflesia arnoldii névre keresztelte. Ma már tudjuk, hogy több faj is létezik, Thaiföldön kívül Malajziában, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken fordulnak elő. E furcsa, bizarr növények a dél-kelet ázsiai erdők állapotának jelzői.