Őszi Párizs

Tegnap minden ősz Párizsba szökött,

kabátba bújt a Szent Mihály úton.

Könny csordult levél-gallérok szélén,

Őt siratta, tudom.

Fénylő avarban ezer „héja-nász”,

a Szajna még álmosan suttogott.

„Rőzse-dal” ült a hajló ágakon,

mint „bíbor” tetszhalott.

Homlokán égtek az ősz lángjai,

emléke még ott „suhan nesztelen”.

A Pont Alexandre ívén átsétál

nélküle a jelen.

Párizsból tegnap minden ősz szökött,

elvitte mind a fájdalmas kacajt.

De mi ott maradt, „füstösen-furcsán”,

a lelkekben kihajt.