Alkonyi csend

Szobámba lopja csendjét az alkony,

a folyosón fáradt árnyékok hajolnak.

Tegnapi visszhang oson még a gangon,

s az udvar szegletén neszek lopóznak.

Apró lámpák gyúlnak fényt tékozolni,

és bódult bogárhad leng körbe-körbe.

Sok csillag igyekszik halkan szánakozni,

ahogy a hold belehal egy sápadt tükörbe.

Vakkant egy vén eb és csontról álmodik,

pár csacska szellő még lágyan felnevet.

A gyárban dudálnak, ez már a harmadik,

gyertyalángtól táncol a lusta mennyezet.