Kis türelmet...
Napok
A napok szaladva rám köszönnek,
van, hogy egy lustán a térdemre ül.
Lelkem kiforgatja, csodát remélve
vagy csak kíváncsi, mi van belül.
Kabátom néha vállamra terítik,
indulva, sálamra csomót kötök.
Ünnepek csillognak, a fákon fények
s én ünneplő-magadba felöltözök.
Kint ragyogás, bent sötét feszül,
a sarkon, lelkem új lelket kéreget.
Maszatos sárgáját a Hold kibontja,
körbeleng s kócosan méreget.
Mellettem tovább szaladnak a napok,
utánuk kapva, még mindig kereslek.
Aztán a köd, lassan hajamba túr,
ő tudja, hogy magamban visellek.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
Alkonyi csend
Szentséges Éj
Őszi köd (2)
Őszi köd