Kis türelmet...
Mégis
Mégis, ha választhatnék, mindent tudva megint,
megszenvednélek újra, százszor boldogan.
Mert nincsen fájdalom, mi nincsre váltható,
ott, hol minden perc, ezer gyöngyöt fogan.
Ajkamon, ajkadról csillag-álmú végtelen a csók
és felhőtlen, fény-ragyogta tiszta ég, kitárt karod.
Az erdők minden színe csendül mosolyodban,
ha frisset virágzó rét zenél,-olyan az illatod.
Mégis, ha választhatnék, mindent tudva megint,
a kín, hiába karcolná fáradt homlokomra jelét.
Egy pillanat felér minden mélyre süllyedt kinccsel,
átír józan észt és minden öröklétű, bölcs igét.
A csillagot is elnyeli de hányszor a végtelen
és mégsem tűnődik, hogy vajon megérte?
Ágról szakadt minden fénytelen idő,
de míg csilloghatott, az a ragyogás az élete.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
Alkonyi csend
Szentséges Éj
Őszi köd (2)
Őszi köd