Megdőlt csendek

Fatörzseknek dőlt csendek virágzanak

és árnyékok lejtenek lágy melódiát.

Csillagok szitálnak furcsa fényeket

és álmok lopakodnak a sűrű esten át.

Tegnapi emlékmorzsa a mába karol

és együtt ballagva a holnapról mesél.

Aprókat pipázik a háztetőn a kémény,

szürkén füstölgő gondolat a felhőkig ér.

Nyirkos sóhajok kúsznak az ágak közé,

köd-kabátját a város magára húzza.

Sudár lámpaoszlopok árnyéka botorkál

és álmosan felnéz a halvány Tejútra.

A sarkon befordulnak a tegnapi gondok,

a villamos még egy utolsót csenget,

bukfencet vetnek apró köd-bozontok

és zsebükbe rejtik a nyirkos csendet.