Kis türelmet...
Lomtalanítás
Az utcán illattól részegen bolyongok,
elnyűtték sorsomat ezernyi gondok,
s a házakból kitántorgó lomha neszek,
torkomra forrnak míg lélegzetet veszek.
Szirmokon marakodnak évődve a szelek,
a fuvallattól minden levéllel én is remegek,
az utcazajt feltűzi az első napsugár,
kukát ürítenek, odébb egy koldus áll.
Fél életünk lomtalanítva, halomban áll,
minden rakásban sorsnyi emlék-halál,
s míg a sárgán csilingelő villamosra várok,
félve, hogy ne lássák, lelkemben guberálok.
Aztán hazahordok mindent, mit kidobtam,
törötten, darabban, élettől kopottan,
nincs szalaggal átkötve mi hever az asztalon,
leülök s életem felét csendben összerakom.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
Alkonyi csend
Szentséges Éj
Őszi köd (2)
Őszi köd