Lomha éj

Ha tétován zizzen a lombon a szellő
és sárga sziromban árva a Hold.
A füst hajú alkony árnyai lengnek
s tompa zenében vágyakat old. 

Hullik a fény, tovaillan nappal,
elhal a fészek csacska zaja.
Utolsót bodroz és átleng az erdőn
a lassú sötétség szürke haja.

Zajtalan alszik s kormosat sóhajt,
fodrokat rezdül az erdei tó.
Párák táncain futnak az álmok 
csordul a csillag s könnye fakó.

Hajlik a dombon a lomha derengés,
átbukik bokrok csipke falán.
Elsimul völgyek táncos ölében,
térdre borulva egy éji imán.

Már csókra borulnak össze a szirmok,
zárt ajakukban alszik a pír.
Illatok álmos fellege szálldos
s a szép kiterült rét harmata sír.