Kis türelmet...
Kétkedés szonett
Ahogy tűlevelek tövén cseppen a gyanta
úgy cseppenek Belőled vissza önmagamba,
mint olajfák fénylő levelein az álom,
elillan s a nincsben magamat nem találom.
A szivárvány áthajol a pipacs-halálon,
a felhő is, szemöldökére holdsugárt von,
összehordom magam égig-zengő halomba,
Érted felgyújtom fénylő máglyámat naponta,
a hamuból tegnapi szél csihol parazsat,
haloványan piroslik tőle a pirkadat,
és kiűzetett lelkem ring egy tűz-korálon.
Átléphetek lángolva Benned a halálon,
vagy csak kétkedésemben voltál egy álom,
belém égetve tünékeny-könnyű árnyadat.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
Alkonyi csend
Szentséges Éj
Őszi köd (2)
Őszi köd