Január

Fázós hidegek kurtítják a nappalt

jégszikrán siklik a dermedt idő!

Ropogó hópalást szendén fehérlik,

terhétől roppan a piros tető.

A Nap, hunyorítva későn ébred,

szürkület csorog még az ágakon.

Jeges tükörben fésüli sugarát

és szikrázva tovasiklik a fagyott tavon.

Február

Cinkedal borzolja fehér ingét,

de öltözni készül a fehér világ.

Lebegnek még szende kis pihék

ha a szél, megrázza a cihát.

Mosollyal villan ki a kék ég

s mosollyal flörtöl már a Nap.

Sáros könnytengerré olvad lassan

a dunnakedvű tél maholnap.

Március

Fázósan fodrozódnak még a pocsolyák,

a március kitárt inge alatt.

Szendergőn álmodnak még a csöpp rügyek

s szellők csókolják zárt ajkukat.

Éledni készül vackából a sok zöld,

bátortalan, óvatos duhaj.

A Nap homlokán már ott sárgállik

az aranyszalagú, szikrázó taraj.

Április

Szellők rohannak csipkedni apró csodákat,

fütyülve, ölelve a pajkos időt.

Hunyorogva pislant a napfény

s behúzott nyakkal cirógatja a delelőt.

Megborzong még a félszeg ébredés,

szoknyáját bátortalan vágja rövidre.

Próbálgatja színeit már a határ

s feledni készül a telet örökre.

Május

Platánok, lombos suttogást lehelnek,

a meggy, elejti halvány szirmait.

Hűs dallal becézi a éjjel

a büszke fák szerelmes ágait.

Aprókat vacog még az álmatag meleg,

míg ingujját felgyűri a sok hulló szirom.

A sétányok rejtett bokrai mögött

már párok andalognak át a kis hídon.

Június

Szikrázik, csillog a patakfodor,

dongják a méhek édes táncukat.

Forró, arany-vörösbe mártják

a röpteszárnyú, lengő madárdalokat.

Tavak tükrében a Nap, arannyal villan,

lepke-szivárvány, színvarázs ecset.

Kósza felhőkkel tarajozza

a szitakötőszárnyú eget.

Július

Eső dalol az erdő zugain,

csermelybe ontja könnyét az ég.

Felhő lógatja záporos lábait,

gyémánt cseppjeit hullajtja még.

Elül a pára, este sötétlik,

forrón, hevülve a pára suhog.

Taréjos kedvel, csillagfény alatt

a sodró patak csendje zokog.

Augusztus

Forró kapuját szélesre tárta,

zihálva bódul minden fenn az égen.

Szaladó rigók fekete ruhája csillan

áthevült, párálló erdőszélen.

Bóbitás melegek röppennek el, tova,

pocsolyák porzanak nyomán!

Meglassult szelek tétováznak

a házak forró homlokán.

Szeptember

Beváltja ígéretét a csalfa szél,

a fák alá rőt köpenyt terít.

Szaladnak előtte pajkos levélhadak

s útjukra nehéz felhőket borít.

Felperzselt ingét barnára váltja,

nehéz alkonyatkor zordan elidőz.

Harsány színekkel és fütyülős széllel

fényekbe harap a fürge ősz.

Október

Színében ott a pilleszárny,

varázstükörrel integet.

Tobzódik ezer ecsetvonással,

egymásra szórja a színeket.

Süppedt avarban pára jajdul,

ösvények lépte tompa bú.

Színek szitálnak a fák öléből,

édesen, színesen, párásan szomorú.

November

Ropognak ágak, jajdul az erdő,

fagy-ölelésben sír a berek.

Zord hahotával ülnek a jégen

lengő bajuszú, hosszú szelek.

Kémények némán füstöt dideregnek,

tűzfalon koppan a fátyolos éj.

Zúzmara sóhajok reggel szaladnak,

mint jégcsapon szikrázó hideg szeszély.

December

Mély hóban magok alusznak,

a sápadt Nap alig kacsint.

Nehéz ködök ólmosan terülnek

s a jeges szél ostora suhint.

Ezüst paláston a Hold kifehérlik,

fenyőtüskével szúr a hideg.

Gyertyafény csábos, meleg szívében

csendes angyalének lebeg.