Mesél a rög

Lábunk alatt a rög mesél…

Óh hányszor áztathatta vér,

hányszor termett dús kalászokat,

hányszor viselt el kemény fagyokat,

hányszor porzott  siető láb nyomán,

hányszor izzott fel a nap sugarán!

Mennyi mindent elmesél a rög!

Az idő suhan a gyűrött föld fölött;

üde mezők és sötét fenyvesek,

puszta tájak és feltörő hegyek

rögére írva: múlt, jövő, jelen;

lábnyomaink – a történelem.

Drága nekem minden kis morzsalék,

hisz ide térek, ha elér majd a vég.

Célkeresztben

Miért szálka egyesek szemében,

ki nem akar fürdeni szemétben,

aki rendet, tisztaságot tervez,

ki hitében sohasem volt perverz?

Miért baj az, magunkra találni,

s igazunkért mindvégig kiállni?

Nem tanulta meg még Európa,

ezer éve erről szól a nóta!?

Mennyi minden baj van a világban,

atombombák baljós árnyékában,

terrorizmus, robbantások füstje,

szerte forrong az ördögök üstje.

Mennyi minden baj van a világban,

mennyi nyomor, mennyi gazdagság van,

töredéknyi ember dúskál jóban,

milliárdnyi süllyedő hajóban!

A valóságos történelem.

A napokban egy tudományos összejövetelen vettem részt, ahol történészek, történelemtanárok, politológusok beszélgettek a valóságos történelem problematikájáról.

Mint amatőr történész ott, a tudós társaságban nem volt merszem véleményemet kifejteni. Igy most önökkel osztom meg a valóságos történelem fogalmával kapcsolatos nézeteimet. Kérem, gondolkodjanak el a hallottakon és alakítsák ki saját álláspontjukat a kérdéssel kapcsolatban.

Megbánt szerelem

Szerelmes lettem egy bankba!

- hogy lehettem ilyen balga!? –

Szép volt szeme, csókos ajka,

és egy hiba sem volt rajta.

A dereka csodás íve

mélyen behatolt a szívbe,

a járása kecses, ringó,

mint réten a kék iringó.

Mosolygott a két szemembe,

kezét tette a kezembe,

illatfelhő lengte körbe,

ugrált tőle a szív-görbe!

Bőre sima, mint a márvány,

bűvös-bájos, szép szivárvány.

Közös jövőnket terveztük,

úgy, hogy nyerünk, és nem vesztünk,

szív a szíven, kéz a kézben

elindultunk együtt, szépen.

Európa 2011.
(bökvers)

Már a múlté náci, bolsi,

de itt van a multikulti!
Nyugat felől tűzvész terjed,

hidegvérű angol gerjed.
A bűnökért fizetni kell,

mert nyugalmat sohase lel,
ki világ ura volt egykor,

s éltette a gyarmat-szektor!
Civilizált nyugat réme,

kontinensek vándor népe
Indiától Afrikáig,

meg sem áll Britanniáig.

Van még belga Belgiumban,

vagy francia szép Frankhonban?
S Németország, Hollandia

-         lassan elfogy saját faja!

Mitől vagyok magyar?

Tényleg, mondjátok meg, mitől vagyok magyar?

A kérdésre válaszolni nem mindenki akar,

s ha akar is, nem tud, nem biztos, hogy képes,

de a bizonytalanság, ki is mondom: rémes!

Talán attól is, hogy magyarul beszélek,

magyarul álmodik,  rég bennem a lélek,

atyámfiaihoz, hogy magyarul szólok,

megértem magyarul, ha szónokol szónok.

Ha magyarul hangzik, megértem a mesét,

Árgyilus királyfi szelíd szerelmesét,

Égig-érő fáról szedem a gyümölcsöt,

el tudom dalolni a koporsót, bölcsőt.

Himnusz a borhoz

Pohárba töltött, élő napsugár,

illatok, ízek harmóniája,

ínyemet becéző simogatás,

lassú tűz belső áradása,

csírázó kedvem szító tüze,

oldódó bánat szelíd vize,

gyertyafény tükre a pohárban,

éltető, élő, szép szivárvány,

bújó, felsejlő, néma vágyam,

Pohárba töltött tüzes napsugár!

Tíz pohár bor.

Első pohár – ízlelés, hosszú kortyok,

Második pohár – felizzik a lélek,

Harmadik pohár – oldódnak a fékek,

Negyedik pohár – a beszéd cikázik,

Ötödik pohár – lassul a szenvedély,

Hatodik pohár – bánat terül a szívre,

Hetedik pohár – már könnyezik a szem,

Nyolcadik pohár – hej, most vigaszra vágyom!

Mennyi mindent szeretnék!

Mennyi minden szépet szeretnék megírni!

Boldogan nevetni, önfeledten sírni,

kitárni a lelkem, fel a magas égre,

majd csendben, merengve, megpihenni végre.

Csoda-pillanatok varázsát megélni,

a szépségek között haláltól sem félni,

erőt meríteni baráti mosolyból,

ott találni békét, hol senki sem gondol.

Egy szem pillantása, egy meleg tekintet,

mely, mint a napsugár, egykor felém intett,

félig kinyílt ajkak, ki nem mondott szóval,

mindent újra élni, és leírni tollal.

Megjegyzések „ A Köztársaság Kiáltványá”-hoz

A Demokratikus Koalíció elnöksége kiáltványt bocsájtott közre a fenti címmel és azzal a fixa ideával, hogy a demokráciát meg kell védeni. Egy előszó-félében írják” Célunk az 1918-ban, 1946-ban, és 1989-ben megalapított köztársaság negyedik újraalapítása…”

Ennél a gondolatnál kissé elakadtam. Érdemes itt elidőzni. Lássuk csak 1918-at! Az első világháború vereséggel végződött, a háború kitörését 1914-ben ujjongva fogadó tömegek ekkorra már békét akartak.

Október 23.

Egy bomba robbant a szívemben:

Tüntetés lesz, testvér, tüntetünk!

Forró szívvel, és mit se várva

Egy eszme indult el velünk.

Az idő ősködéből pattant,

És telt vele a csillogó este:

Ezrek és ezrek az utcákon,

Nem lehet ráismerni Pestre.

Az égen száz csillag hunyorgott,

Lenézett egy-két vörös fényre;

Csattant, kiáltott a jelszó:

A rabságnak már legyen vége!

Egy autó oldalán fityegtem,

És alig hittem a szememnek:

Rendőr sehol, s házak tövéből

Asszonyok, lányok integetnek.