Célkeresztben

Miért szálka egyesek szemében,

ki nem akar fürdeni szemétben,

aki rendet, tisztaságot tervez,

ki hitében sohasem volt perverz?

Miért baj az, magunkra találni,

s igazunkért mindvégig kiállni?

Nem tanulta meg még Európa,

ezer éve erről szól a nóta!?

Mennyi minden baj van a világban,

atombombák baljós árnyékában,

terrorizmus, robbantások füstje,

szerte forrong az ördögök üstje.

Mennyi minden baj van a világban,

mennyi nyomor, mennyi gazdagság van,

töredéknyi ember dúskál jóban,

milliárdnyi süllyedő hajóban!

Miért baj az, hogy most Magyarország

kézbe veszi gyermekei sorsát?

Évtizedek tenger balfogása

igazodik, ha lassan is, mára.

Aggódnak a demokráciáért,

szagot kapott liberális májért,

mire jönni szerte a világon

dögevőknek sötét raját látom.

Sunyin jönnek felfalni a rendet,

ők határozzák meg majd a „trendet”:

fogyassz, fogyassz, a hitel korlátlan!

(Majd meggebedsz adósság-csapdában!)

Anarchia, káosz és adósság,

ezt szülte a testi, lelki válság!

Miért baj az, ha demokráciánkban

hitet teszünk egy új Alkotmányban

levetve a régi, toldozottat,

diktatúrából kifoltozottat?!

Miért vagyunk célkeresztben újra?

Rágalmait miért reánk fújja

már naponta szinte, Európa?

Nézzetek szét Európa-szerte,

csak minálunk vannak bajok rendre?

Görög, spanyol, olasz, sorolhatom,

ott csücsülnek mind a szégyenpadon!

Kicsik vagyunk, kiszolgáltatottak,

ezért példát a bőrünkön hoznak?

Egyet azért nem szabad feledni,

ez az ország kicsi, de nem semmi!

Túlélt tatárt, törököt és császárt,

nácit és a kommunizmus lázát,

Higgyétek el, végig kell csak nézni,

Európát is túl fogja élni!

2010. 01. 12. SZLD.