Máté evangélista

Intett neki, és ő követte.

Talán korábban ismerhette,

talán már tudta, kit követ.

Szó nélkül csatolt sarut, övet.

Intett neki, szólt hozzá – ő követte,

előző életét mind levetette.

Hirdette igéit lankadatlan.

hűen, tisztán és szakadatlan.

A föld megindult, szakadt a kárpit,

mondhatnak bölcsek, kóklerek akármit,

Isten és ember új szövetsége:

rajta Krisztusunk vére - pecsétje!

2012. 07 .09. SZLD.

Részlet, Prof. Shokotu Faisi japán történész leveléből a magyarokhoz.

 "...Mi néhányan, japán őstörténeti kutatók abban a hitben nőttünk fel, hogy a világ lenemesebb nemzete és fajtája a magyar. A "Felkelő Nap" birodalmi ivadékainak hittük és hisszük Önöket, kedves magyar testvérek, akiket a történelem "karma" messzire sodort el.

Faji kiválóságuk elismerve érkeztünk meg annak idején Budapestre magyarul tanulni a bölcs Imaoka Gyuicsiro vezetése alatt. Harminc év elteltével meg kell állapítanom a következőket:

1) Igaz magyar történetírás nem létezett.

Bíráskodás és az egyszerű állampolgár

Az igazságszolgáltatás demokratikus rendjének a bíróságok, a bírák az oszlopai. Tekintélyes, jogvégzett, bírói vizsgát és gyakorlatot maguk mögött tudó emberek a tagjai ezeknek a különböző szinten működő szervezeteknek.

A bíróságok a róluk szóló törvények szerint jogalkalmazók. A hatályos jogszabályoknak megfelelően, a bírói mérlegelés jogának alkalmazásával járnak el a büntető- és polgári-, valamint közigazgatási ügyekben.

Egy vidám vasárnap tanulságai.

Az egyik „vidám vasárnap”, a nevezett adás előadója olyan kijelentéseket tett a tv képernyője előtt, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ezek a mondatok egy magát kereszténynek deklaráló közösség vezetőjének szájából furcsán, - hogy ne mondjam – megdöbbentőnek hatott.

Nevezetesen: „Jézus Krisztus a zsidóság szentje”, vagy „a kereszténység eredendően az Ószövetség egyenes folytatása”.

Égi királynő

Égi Királynő, Téged hívlak!

Tekints le ránk, lásd milyenek vagyunk!

Lelkünkről leolvadt a szépség,

és fekélyes a tudatunk!

Mindent elural a féktelen önzés,

a sárarany utáni vágy;

többet, még többet! – életforma

szíveinkben árkokat vág,

miket temetni alig lehet,

és rontja lelkünk bent a féreg –

Égi Királynő, mondd, hogy mikor

ér ez a fertő végre véget?!

Égi Királynő, Téged kérlek,

tégy végre valamit velünk,

mert ember-mivoltból kivetkőzve

így csak torz utánzatok leszünk,

kiknek fejében csak szivacs van,

szívük helyén csak szikla-önzés,

lelkükben dúl morális pestis,

szellemük merő posvány, dögvész!

A törvénynapon

Oda igyekszem, a törvénynapra

keserű panaszaimmal telve.

Talán csak Ő az, ki keserveimre

bölcsességével megfelelne.

Hosszú az út, ezer keserves lépés

ezer év, amíg odaérek,

valahol távol, az irdatlan múltba,

ahová vándor csak alig érhet…

Jő nyári hajnal, átparázslik

a szent nap fénye a lombok között,

míg az öles törzs félhomálya

oszlik, a fény beköltözött.

Ott áll a tón, vagy tán ülőke?

De közelébe nem lép senki,

halk morajjal a sok-sok ember

várja azt, kinek meg kell jelenni.