Bíráskodás és az egyszerű állampolgár

Az igazságszolgáltatás demokratikus rendjének a bíróságok, a bírák az oszlopai. Tekintélyes, jogvégzett, bírói vizsgát és gyakorlatot maguk mögött tudó emberek a tagjai ezeknek a különböző szinten működő szervezeteknek.

A bíróságok a róluk szóló törvények szerint jogalkalmazók. A hatályos jogszabályoknak megfelelően, a bírói mérlegelés jogának alkalmazásával járnak el a büntető- és polgári-, valamint közigazgatási ügyekben.

Eddig rendben is van a dolog. Az eltelt 20 esztendő tapasztalatai, melyeket egy hétköznapi ember szerzett a sajtó, TV, rádió ilyenirányú híreinek, kommentárjainak alapján, bizony nem megnyugtató. Milliós, milliárdos gazdasági bűncselekmények évekig való húzása-vonása, brutális rablógyilkosságok megítélésének teljes csődje, az egyik szinten a terhelt elítélése, a következő szinten a teljes felmentés – az ilyen események rendszeres előfordulása kételyeket támaszt a bírói hatalom iránt az állampolgárban.

Az egyszerű ember próbál valamiféle magyarázatot találni ezekre a dolgokra. Világos és egyértelmű jogszabályokat hogyan leget merőben ellentétesen alkalmazni?! Vagy a jogszabályok nem világosak és egyértelműek?! Az eljárási hibák miért gyakoribbak mostanában? Van-e köztekintélye egy bírónak, egy bíróságnak ilyen hátterekkel?

Megannyi kérdés, amelyekre jó lenne választ kapni belátható időn belül. Itt a törvényhozásnak van hatalmas feladata, mert a megújulás erre a területre is kell, hogy vonatkozzon.

A napjainkban folyó, bírósági szakaszban lévő büntetőügyek sokasága lehetetleníti el a bírói munkát – mondják. Nagy a terhelés, nem győzik az ügyeket tisztességesen lezárni, befejezni..

Nos én nem ismerem a konkrét körülményeket, de józan ésszel megítélve a kérdést, úgy gondolom, nem siránkozni kellene, hanem megoldást keresni, javasolni abba az irányba, amely elvezet a megoldáshoz. A bírósági hierarchiának van legfelső vezető testülete, bombázza a minisztériumot, a kormányt, a törvényhozást a kérdés megoldása érdekében.

A bírói pálya – hivatás – és nem foglalkozás kell legyen. Meg kell válogatni azokat a jogvégzetteket, akik a bírói pályát tekintik élethivatásuknak, hogy vajon alkalmasak-e? Nem elég a szándék, a végzettség, erre a pályára véleményem szerint lelki alkalmasság is szükséges! Működik-e napjainkban egy ilyetén minősítési rendszer?

Valahogy ezt nem nagyon lehet érzékelni. Mintha valakiknek érdeke lenne a joghézagok életben tartása, a bírói munka ellehetetlenítése, az alkalmatlan ítészek hivatalban tartása, és még folytathatnám.

Az egyszerű ember számára a jogbiztonság része, hogy a bíróságok minden szinten gyors, jogszerű, az etika és erkölcs szerint is meggyőző ítéletekkel támasszák alá a rendet Magyarországon.