Nem tehetek róla,

könny szökött szemembe

hallva Mansfeld Péter

nevét emlegetve…

Pesti munkássrác volt,

konok, magyar fajta,

mert a jónevelés –

az nem fogott rajta.

Igazi ki veréb,

az utca nevelte,

a jó, vagy rossz sorsa

hol védte, hol verte.

Aztán jött a lázas,

októberi álom:

a szabadság íze

a szívben és szájon

egekbe emelve

minden igaz lelket!

Az meg lehetetlen,

hogy minket levernek!

Ám a gyilkosoknak

semmi vér sem drága,

tankokkal rontottak

rá a szabadságra!

Gyilkos forgószéllel

söpörték a vágyat,

hogy egy szabad nemzet

saját lábra állhat…

Börtön lett a jussa,

verés, lelki kínzás,

aztán az ítélet:

rút halál, és nem más!

Halál! Itt a vége!

Ennyi volt az élet?

De a büszkeségét

soha nem törték meg!

Szikla vagy te Péter!

Szabadság sziklája!

Neved örökké él,

nem haltál hiába!

Kalocsa, 2016. 07. 23..