A valóságos történelem.

A napokban egy tudományos összejövetelen vettem részt, ahol történészek, történelemtanárok, politológusok beszélgettek a valóságos történelem problematikájáról.

Mint amatőr történész ott, a tudós társaságban nem volt merszem véleményemet kifejteni. Igy most önökkel osztom meg a valóságos történelem fogalmával kapcsolatos nézeteimet. Kérem, gondolkodjanak el a hallottakon és alakítsák ki saját álláspontjukat a kérdéssel kapcsolatban.

A történelemnek vannak eseményei, történései, és az eseményeknek, történéseknek vannak következményei.

Az események és azok okainak elemzése, minősítése különböző szempontok szerint szokott végbemenni:

                   Az időbeli közelség befolyása az események 

                   megítélésében,

                   szubjektív megítélés a szelektív emberi  

                   gondolkodás eredményeképpen,

                   abszolút ideológiai alapon való megközelítés,

                   rövid-, vagy középtávú politikai érdek alapján

                   való megközelítés,

                   és még sok más, lehetséges szempont szerint.

A társadalom fejlődésében bizonyos törvényszerűségek figyelhetők meg. Ezek a törvényszerűségek és ezek érvényesülése alapvetően az emberi természetben rejlő tulajdonságokra vezethetők vissza.

A társadalomban, a közösségben az egyén, különösen, ha tehetséges, motivált és szerencsés is, előbb-utóbb hangadóként, majd elnyerve a többiek bizalmát vezetőként szerepel a közösség életében, irányításában. Erkölcsi és vagyoni előnyökre tesz szert, előjogokat szerez. Így alakul ki a társadalmakban a vezető elit réteg a korai demokráciáktól kezdve az autokrata, zsarnoki rendszerekig. Természetesen ez a folyamat sokkal bonyolultabb és sokszínűbb a történelem gyakorlatában.

Ebből az egyszerű példából is követhető, hogy mennyire befolyásolja, szinte predesztinálja az ember természete a társadalom fejlődését.

Így a társadalomban bekövetkező változások és folyamatok értékelése, bemutatása és kommentálása végső soron szubjektív folyamat, még akkor is, ha ez a szubjektivitás egyes esetekben minimális is.

A megítélésektől függetlenül az adott társadalmi események, azok ideje, hatásai és következményei objektív dolgok. Magyarul: a megtörtént események minősítésüktől függetlenül az adott időben megtörténtek. Meg kell említeni, mivel történelemről van szó, hogy a társadalmak – nemzetek és népek – különböző államszervezetinek egymáshoz való viszonya is meghatározza az események minősítését. Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, nem szabad elfelejteni, hogy az egyes államszervezetekben, államokban sokszor nem                                          

egységes nép, nemzet szerveződik politikai egységgé, hanem akár több népet, nemzetet, nemzetiséget egyesít egy államban.

Éppen ezért egy történelmi esemény valósága, ha ezeket a szempontokat nézzük, akár teljesen ellentétesen nyilvánulhat meg.

Nézzük például a Rákóczi szabadságharc megítélését. A magyar nemzet szempontjából szabadságharc volt, melynek bukását a magyar társadalom vezető rétegnek megalkuvása is okozta többek között. A Habsburg uralkodóház és birodalom szempontjából lázadás volt a királyi hatalom ellen, és a trónfosztás tényével fennállt a veszély, hogy a magyar királyság kiszakad a birodalomból.

Egy azonban bizonyos ebben az esetben is, hogy a harc kirobbant, zajlott, és befejeződött. Következményei voltak, melyek ismertek.

Ezek pedig a tények. A tények pedig makacs dolgok. Legutóbbi forradalmunk és szabadságharcunk, 1956 megítélése is enyhén szólva változatos a történészek részéről. Vannak akit tagadták, tagadják úgy ahogy van, az események nemzeti forradalmi jellegét, vannak akik féligazságokat kevernek csúsztatásokkal, hazugságokkal, a kiváltó okokat máshol és másképpen jelölik meg. Ilyenek a forradalom kommunista-KGB-s előkészítése provokáció jelleggel. Azonban ez a lényegi dolgokon nem változtat, de az igaz, az események előzményei és lefolyása eléggé bonyolult volt. Hogy a háttérben mi és hogyan mozgott, ma még tisztán nem látható, mert a dokumentumok egy része hiányzik, a rendszerváltáskor egyszerűen eltűnt, vagy nem kutatható, pld. a volt szovjet levéltárak.

Azonban a szemtanú, aki 1956. október 23-án, vagy azt megelőzően a döntő események részese volt, megtapasztalta az eseményeket, minden szubjektivitásán túl a történések részese volt. Ezeket rögzítette emlékezetében.

E szemtanúk mozaikszerű, analizált és mértékkel értékelt emlékeiből összeállhat a valóság, mi is történt. A kutathatóság lehetőségének megnyílása pedig feltárhatja a háttérben történteket.

Nemzeti szempontból és objektíve is, 1956 forradalom és szabadságharc volt a szó teljes és mély értelmében. Forradalom volt, mert fegyveresen a diktatórikus, kommunista  rendszer és az ÁVH ellen fordult egy demokratikus társadalom kialakításának céljával, és szabadságharc, mert egy idegen, elnyomó hatalom katonai ereje ellen fordult a független, demokratikus Magyarországért.

A valóságos történelem elhallgatása, torzítása, átírása politikai szándékok mentén történt és történik. Tény, hogy az 1956 novemberében megalakult u.n. Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány jogilag nem volt legitim politikailag pedig még úgy sem. Ennek ellenére magát nevezte forradalminak, holott a szovjet katonai erő segítségével éppen a forradalmat tiporta el.                                

 Úgy manipulálta az eseményeket a továbbiakban, hogy minél jobban besározza a forradalmat és a forradalmárokat, kegyetlen ítéleteivel mindenki tudomására hozta, az eseményekről nem ajánlatos máképpen gondolkodni, mint a hivatalos verzió,

Évtizedekkel később is meggondolandó volt, hol, mikor, kikkel beszélt az ember 1956-ról.

Magam is a legrafináltabb módon rejtegettem akkor írt verseimet, korabeli újságokat és röplapokat, hogy majd egyszer elő lehessen venni, és igaz módon emlékezni az eseményekre.

Fontos a múlt feltárása és ismerete és nem a hivatalos irányzatok szempontjából, hanem a valóságnak megfelelően. A valóság megközelítése pedig ebben az esetben is a nemzeti szempont kell legyen. Meg kell ismerni a múltat a maga valóságában, mai szemmel, de az adott kor ok-okozati összefüggéseiben még akkor is, ha ez a megismerés kellemetlen lehet egyesek, vagy csoportok, politikai tömörülések számára.

A múltat és a történelmet nemcsak megismerni kell, hanem megfelelő hangsúlyokkal tanítani, oktatni is korrekt módon a igazságnak és a nemzeti érdekeknek megfelelően szabad utat hagyva azonban az egyénileg kialakuló véleménynek is.

Nem eltöröli kell a múltat, ahogy egy ominózus, ma is dalolt induló mondja, mert ez abszurdum, mint sok más ebben az ideológiában, A múlt eltörlésének abszurd vágya éppen  abból a szándékból indul ki, hogy gyökértelen, manipulálható, ostoba jelszavakkal és ígéretekkel megszédített embertömegek álljanak a botcsinálta diktátorok rendelkezésére.

A valóságos történelem ismerete azonban alkalmat ad mindenki számára, hogy büszke legyen vagy szégyenkezzen annak egyes eseményei miatt, levonhassa a következtetéseket, hogy ugyanazon hibákat még egyszer ne kövesse el sem egyénileg se kollektíve. Tudatosíthatja bennünk, egyénekben felelősségünket magunk és mások iránt. Segítheti felismerni hibáinkat, bűneinket, amelyekkel tetszik, vagy nem, előbb utóbb szembe kell nézni mindenkinek.

A valóságos történelem szülte árulóinkat, zsarnokainkat, gyáva megfutamodóinkat, önfeláldozó hőseinket, szent mártírjaikat, csendesen áldozatot vállaló hétköznapi hőseinket is.

Ha az elhangzó véleményeket nem fogadjuk el azonnal és gépiesen, hanem igyekszünk más oldalról is tájékozódni, elgondolkodunk a dolgokon, akkor közelíteni fogunk a valóságos történelem igazságához.

Megláthatjuk a lényeget, melynek nem a szubjektum a mércéje, hanem az alapvető emberi értékek: az önkorlátozó szabadság, az egymásért érzett felelősség, egymás tisztelete, szeretete, a közösségért végzett önzetlen munka, a vélemények szabad,

Megjelenítése. Igény egymás kölcsönös megismerésére, az írott és íratlan közösségi szabályok önkéntes betartása.

A valóságos történelem ismerete,  a múlt ismerete segítségével értelmezhetők a jelen eseményei is, és többé-kevésbé sikeresen prognosztizálható  a jövő.

A történelem nemcsak tanulságos, de érdekes és szórakoztató is. Becsüljük meg, ismerjük meg, szeressük, és legyünk büszkék történelmünkre.