Október.

Halkan suttog a Ősz,

És sárgulnak a lombok;

Lassanként színesednek

A távolabbi dombok.

A szelíd napsütésben

Vadászik egy rigó,

És lustán hull a földre

Egy-egy érett dió…

Halkan suttog az Ősz,

Így búcsúzik a nyártól.

A tegnap verőfénye

Így köszön el a mától.

Vénasszonyok nyarában

Fürdik a néma kék ég,

A drótról messze szállnak

A villásfarkú fecskék.

Zendül a hegy – szürettől:

Szedik a szőlőt jókor,

És nemsokára forr majd

A hordókban az újbor.

A tűz

Nem tudom, hogy az ősi ösztön

működik-e, amikor nézem,

de lenyűgöz, bűvöl és fogva tart,

egész lényemmel érzem!

A játszi lángok rebbenése,

mint a csapongó gondolat

ott cikázik a parázs fölött –

fékezhetetlen indulat.

Pattogva fal fel minden ágat,

közben gyűrűzik sűrű füst,

a parázs alulról ki-kikacsingat,

fölötte megrottyan az üst.

Kályhába zárva, melegítve,

ugye a tűz milyen csodás!

Tűzhelyen tőle fő az étel,

aranyló csirkepaprikás!

„A szívemmel faragom a rímet”

Zenés irodalmi est

A SZIRT Együttes és

Szabó László Dezső költő közös műsora a

ZILA KÁVÉHÁZBAN

1183 Budapest (Pesterzsébet), Üllői út 452.

Időpont: 2011. május 22. 17 óra.

ANDRÁSSY KRISZTINA ÉS ANDRÁSSY FRIGYES

A Magyar Állami Operaház címzetes magánénekesei,

LENGYEL ANDREA zongoraművész.

A verseket elmondja

TÓSOKI ANIKÓ előadóművész.

Szabó László Dezső: Vallomás a szerelemről (vers)

Andrássy Duó-Petőfi: Szerelemnek rózsafája (duett)

Szabó László Dezső: Édes Magyarország (vers)

Andrássy Duo-Szabó L.D.: Édes Magyarország (duett)

Szabó László Dezső: Este a Duna partján (vers)

Andrássy Duo-Petőfi Alkony (duett)

Andrássy Duo-Radnóti: Nem tudhatom (duett)

Szabó László Dezső: Bor-i rekviem (vers)

Liszt: Rákóczi induló (zongoraszóló)

Szabó László Dezső: Születésnap (vers)

Andrássy Duo-Szabó L.D.: Születésnap (duett)

Szabó László Dezső: Bordal (vers)

Erkel: Bánk bán- Keserű bordal (szóló)

Kálmán I.: Csárdáskirálynő: Sylvia belépője (szóló)

Szabó László Dezső: Gondolat, rím, vers (vers)

Koltai: Kell még egy szó (duett)

Részvételi jegy ára: 5.500 Ft/fő, mely

magában foglalja a svédasztalos vacsorát.

Erkölcs és etika a mai társadalomban.

A napokban volt szerencsém részt venni a címben foglalt témában egy konferencián, melyet a Magyar kereszténydemokrata Szövetség rendezett.

Neves és tudós szakemberek, egyházi személyiségek, írók, politikusok fejtették ki véleményüket megvizsgálva a kérdés vetületeit. Ezek fényében vonták le a következtetéseket és mutatták meg a lehetséges kivezető utat.

E konferenciáról kísérelek meg szerkesztett összefoglalót közreadni.

„Zöldek” a Marriott-ban

A diktatúra fertőjében

összejöttek kérem szépen,

zöldek, sárgák habszó szájjal

és közölték a világgal:

Magyarország beteg, béna,

rasszista a mai éra!!

Cigányokat ölnek szerte,

a szabadság porba verve!

Mindezt elmondja Haraszti,

a stílusa nem paraszti,

gyűlölete fröcsög szerte,

kár, hogy az asztalt nem verte.

Mécs Imre is ott szédelgett,

újra új pártot dédelget,

újra, új folyóba lépne,

talán épp az LMP-be?!

2011. március 15-re

 Emeld fel fejed drága népem!

Haladj a szabadság útján szépen!

Vesd le béklyódat, láncaid,

teljesítsd be a vágyaid!

Selyemlobogód kibonthatod,

mert felettünk egy új nap ragyog!

Köszönt a múltból két forradalom,

vissza nem térő csoda-alkalom.

Törvénybe fonni mindent, ami szép,

törvénybe szőni, mit akar a nép,

béke, szabadság, és testvérisége

mindenkinek, minden magyarnak végre!

Emeld fel fejed drága népem!

Tanuld meg, ne felejtsd semmiképpen:

ha nemes cél az, mi feszít,

meglásd, az Isten megsegít!

Imádkozni kell értetek

Országvesző, hazug álnokok!

Nem szórok átkokat rátok,

mert belátom, nem vezet sehova.

Csak egyetlen kiutat látok:

imádkozni kell értetek,

hogy végre mindent értsetek:

Járjátok be lélekben a vidéket,

nézzétek, ahogy az emberek élnek,

nézzétek meg a putrik nyomorát,

hol tart a testi, szellemi világ!

Szívjátok mellre a kocsmaszagot,

lássátok a fillért, amit otthagyott

a csonka lelkű, részeg családapa,

tudva, létének nem lesz hajnala.

Hé!

Hé, ti firkászok, kocsmai cédák!

Ez a csárda nem a tiétek!

Itt bizony most olyan nótát fújnak,

ami tetszik a nép fülének!

Akit pedig bánt ez a nóta,

kerülje el az ablakot,

messziről se jusson fülébe,

dugózza le a dallamot!

A betyároknak befellegzett,

az útonálló most fizet,

egércincogás lesz a nóta,

csak kenyeret kap, és vizet.

Azt, hogy mit és hogyan lehet,

majd levezényli itt a prímás,

mi fizetünk és mi húzatjuk,

nem a kibic és nem a csicskás!

A folyó

A partról nézem a hullámokat…

Csendben úszik rajtuk az idő

hurcolva titkolt álmokat…

Utazik rajta múlt, jelen, jövő.

Locsog a víz a part kövén,

csobog és álmodik velem,

rímeket ringat lágy ölén,

regél, mesét mond, csak nekem.

Látom a múltat… Most szürke habja

a jelent mossa meg nem állva,

a fodrozódó víz felkapja,

permetét szórva szét a mába.

Te bölcs folyó! Taníts serényen

úgy átölelni, szeretni egymást,

mint ahogy te, büszke-szerényen

átöleled fél Európát!

A tenger

Isten egyik teremtett, nagy csodája;

itt simul hulláma a lábam elé.

Látom csillogó alján  a

tengeri sünök fekete gombját,

de arra, messze, hol lehajlik az égbolt

és ölelkezik a végtelen vízzel,

a mérhetetlen távolság varázsa int.

Itt közel tiszta, távolabb kékes,

arra meg sötétkék fehér tarajjal,

ahogy üstökét megragadja a szél.

Egyszer csendben csobogva suttog,

máskor morajlik, csattan és zuhog,,

töri a sziklát vad haragjában,

most meg apró hullámain

káprázik a szemlélő szeme.