Október.

Halkan suttog a Ősz,

És sárgulnak a lombok;

Lassanként színesednek

A távolabbi dombok.

A szelíd napsütésben

Vadászik egy rigó,

És lustán hull a földre

Egy-egy érett dió…

Halkan suttog az Ősz,

Így búcsúzik a nyártól.

A tegnap verőfénye

Így köszön el a mától.

Vénasszonyok nyarában

Fürdik a néma kék ég,

A drótról messze szállnak

A villásfarkú fecskék.

Zendül a hegy – szürettől:

Szedik a szőlőt jókor,

És nemsokára forr majd

A hordókban az újbor.

Halkan suttog az Ősz…

Már októberben járunk;

De türelmetlen szívvel

Az új Tavaszra várunk.

 SZLD.