Erkölcs és etika a mai társadalomban.

A napokban volt szerencsém részt venni a címben foglalt témában egy konferencián, melyet a Magyar kereszténydemokrata Szövetség rendezett.

Neves és tudós szakemberek, egyházi személyiségek, írók, politikusok fejtették ki véleményüket megvizsgálva a kérdés vetületeit. Ezek fényében vonták le a következtetéseket és mutatták meg a lehetséges kivezető utat.

E konferenciáról kísérelek meg szerkesztett összefoglalót közreadni.

A címben foglalt témakörök már az ókor óta foglalkoztatják a társadalmakat és az adott korokban élő gondolkodókat, filozófusokat.

Az előadók kivétel nélkül megállapították, hogy hazánkat nemcsak gazdasági válság, de erkölcsi válság is sújtja. Társadalmi szinten dúl a kettős mérce a kommunikációban, nyilvánvaló hazugságözön hömpölyög az írott és elektronikus médiában.

A „jó” és „rossz” megítélései homlokegyenest ellenkezően keringenek a köztudatban. Az alapvető erkölcsi értékrend semmibevétele, az önös érdekek előtérbe helyezése a közösségével szemben mindennapos. Ebben bizony a fő szerep a médiumoknak jut. Álljon itt egy példa. Az MTV 1-es műsorát hosszabban nézve egy 6 éves kisfiú megkérdezte a szüleitől: Mondjátok, akit nem ölnek meg, az hogyan hal meg? Ehhez azt hiszem, nem kell kommentár, mondotta többek között dr. Semjén Zsolt miniszterelnök helyettes.

Az oktatásért felelős államtitkár asszony, dr. Hoffmann Rózsa kifejtette azt a közszájon forgó mondatot és hátterét, amely évek óta közszájon forog: „”Lehet, hogy nem etikus, de törvényes.”

Ez az erkölcsi káosz uralja a közgondolkodás nagy részét. Előadásában megállapította, hogy az elmúlt 200évben romlott az európai civilizáció – köztünk hazánkban is – etikai, erkölcsi értékrendje. Értékvesztett világban élünk! Ennek az értékvesztett világnak csak egy útja van: a társadalmi katasztrófa.

E romboló tendenciák és állapot felszámolása létkérdés és ebben elsőrendű feladat vár a közművelődésre, a közoktatásra. Tudatosítani kell az etikai megfontolások szükségességét a cselekvés előtt. Mi is az etika? Mi az erkölcs? Cselekvési mód, szokásrend mely az emberi együttélés, a kapcsolatok, tevékenységek, cselekedetek alapja a társadalomban.

Az oktatási intézményekben nemcsak tanítani kel, de nevelni is óhatatlanul szükséges. A tudásalapú társadalom csak akkor lehet sikeres, ha a tudás az erkölcs  mentén kamatozik. A neoliberális felfogás az egyén szabadságát abszolutizálja a közösség szabadságával szemben. A deviancia egyenlővé tétele a normalitással a normális társadalmi erkölcsöt anarchizálja.

A verseny, a piac mindenekfelettiségét hirdetik, holott a piac, a verseny, a pénz nem cél, hanem eszköz egy emberközpontú társadalomban. A jogalkotás minőségében is szükséges a változás. Olyan jogszabályokat kell alkotni, amelyek kiindulópontja a mindenkori erkölcsi értékrend. Ezt az értékrendet Európában alapvetően a keresztény-keresztyén erkölcs hordozza. A felvilágosodás kizárólagos, racionális gondolkodása láthatólag meghozta negatív eredményeit. Erkölcsi alapok nélkül nem működik a társadalom.

A médiahatóság elnöke, Szalai Annamária a médiaetikával kifejtette azt az eltökélt szándékot, hogy a liberalista teóriák mellett teret kell kapnia egy másik erkölcsi-etikai követelményrendszernek. Így például szabályozásra szorul a közérdek és a piaci igények arányainak szabályozása. Egyes körök – itthon és külföldön is – hivatásos „rettegőként”, habzó szájjal aggódnak a sajtószabadságért, miközben szabadon kifejthetik véleményüket, esetenként hazug megállapításaikat.

Azok, akik az u.n. „kibeszélő-shaw”-k, melyek sorra megalázzák az egyes szereplőket emberi méltóságágukban (akik ezt fel sem fogják!), nem valók a képernyőkre.

Az erkölcs és etika kérdésköréhez tartozik az ember emberhez való viszony is

Dr. Székely János, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke  a cigánylét etikai kérdéseit, a többségi társadalom és a cigányság kapcsolatrendszerét elemezte. Fontos a népek történelmében az Evangéliummal történő találkozás. A cigányság évszázados vándorlása, vándorláskényszere szülte a sajátos mentalitást pl. a magántulajdonnak szemben.. A társadalmak peremén élve szellemileg és fizikailag is más hangsúlyokat visel erkölcsi értékrendjük. A megismerés, a szeretet, az együttmunkálkodás vezet a harmonikus, egymást tiszteletben tartó együttéléshez.

Álljon itt egy kis történet. Az egyik kis település templomába a többi zászló mellé a plébános kitűzette a cigány zászlót is. Mit ad Isten, az addig a templomot elkerülő cigányság jó része egyszerre megjelent a templomban.  A szentmiséken körülülték a cigány zászlót és részt vettek a szertarásban.

Nem asszimilációra, hanem a cigánylét értékeinek integrálására van szükség.

Péli Tamás Károly cigány festőművész mondta: a cigányok homlokán két aranypánt van. Az egyik a cigány önazonosság és öntudat, a másik a magyar öntudat és önazonosság aranypántja.

A szociális és anyagi helyzet egyáltalán nem predesztinálja az ilyen helyzetben lévő emberek erkölcsét és cselekedeteit – ha van egyáltalán. A szegény, nélkülöző ember is lehet becsületes.

Az etika és a gazdaság viszonyát egy közgazdász hölgy, Baritz Sarolta Laura, domonkos rendi szerzetesnővér előadásában ismerhette meg a hallgatóság.

Milyen is lenne egy olyan társadalom és gazdaság, amely visszatérve a gyökerekhez, az erkölcshöz, ezen az alapon működne. A környezeti és gazdasági válság a világban eredmény, és ez az eredmény nem más, mint az emberi gondolkodás válsága. Ha változik az emberi gondolkodás, változik az egész létszféra is! Nem profitközpontú, hanem emberközpontú gazdaságra van szükség. A pénz nem cél, hanem csak eszköz más értékek szolgálatában.

A globalizmus ellenségei: az Isten; a család; a nemzet; a fizikai föld, amiből élünk, és az emberi közösségek. Ez öt feltétel ellen irányul a kificamodott, gonosz emberi gondolkodás napjainkban.

Kézenfekvő, hogy ezeket az értékeket kell erősíteni. Az „én” szükségleteinek kielégítése mások jólétével függjön össze szorosan. Adam Smith szerint a gazdaság motorja az önérdek. Ezzel a jelenséggel számolva az egyén és a társadalom érdekében az önérdek korlátozása szükségszerű. Ki kell nevelni a „homo moralis”-t, az erkölcsi alapon cselekvő embert.

Czakó Gábor Kossuth-díjas író, újságíró képszerűen és szemléletes példákat felhozva kifejtette, hogy a szeretet jósága valósítja meg bennünk és kapcsolatainkban az igazságot, a békét. Akkor érezzük magunkat igazán boldognak, ha másokkal is megoszthatjuk boldogságunkat. Istent fel kell ismernünk a létesésben, így felismerhetjük a szépséget, a jóságot, az igazságot és a szeretetet. Ez az erkölcsi alap minden ember számára elérhető és gyakorolható, megélhető.

A hazugság atyja, a gonosz lélek  kizárta magából Istent. Így vált sóvárrá és irígygyé. Miért van neked, mikor nekem nincs? Ekképp születik az önzés, a gőg, a gátlástalan, öncélú rivalizálás és versen, ami nem más, ha belegondolunk, mint maga a pokol. Ez is megvalósul – megvalósulhat a világban; de megvalósulhat Isten országa is, ahol a szeretet generálisan uralkodva hozza magával a szépséget, a boldogságot és az igazságot..

A vallás és etika kérdéskörét Balás Béla, a Kaposvári Egyházmegye megyéspüspöke fejtette ki. Álláspontja szerint az erkölcs túlmutat a jogkövetésen. Ezért fontos az etika és az erkölcs oktatása az iskolákban. Erkölcs vallás nélkül, vallás erkölcs nélkül fedezet nélküli dolgok. Hangsúlyt kell fektetni a keresztény erkölcs tanítására, és nemcsak az egyházi iskolákban, a hitoktatás keretében. A keresztény értékrend ezer éve, a századok pusztító viharaiban is meg tudta őrizni a nemzetet és az országot. További fejlődésünk és fennmaradásunk fő alapja kell hogy ez legyen. A nem hívőkkel el kell hitetni példaadással, a szeretet és türelem gyakorlásával, hogy ez az út vezet az igazi megújuláshoz.

A konferencia résztvevői, akik megtöltötték az Országház felsőházi termét, az egész napos rendezvényt követően hozzászólásaikban méltatták az ilyen témájú és jellegű eszmecserék fontosságát most és a jövőben is. A keresztény-keresztyén civil szervezetekre különös felelősség hárul abban, hogy bemutassák, mekkora erőt és biztonságot ad a társadalom megújításában az értékrenden alapuló és ezen értékekre irányuló élet.

2011. 04. 08. Szabó László Dezső