Október 23.

Egy bomba robbant a szívemben:

Tüntetés lesz, testvér, tüntetünk!

Forró szívvel, és mit se várva

Egy eszme indult el velünk.

Az idő ősködéből pattant,

És telt vele a csillogó este:

Ezrek és ezrek az utcákon,

Nem lehet ráismerni Pestre.

Az égen száz csillag hunyorgott,

Lenézett egy-két vörös fényre;

Csattant, kiáltott a jelszó:

A rabságnak már legyen vége!

Egy autó oldalán fityegtem,

És alig hittem a szememnek:

Rendőr sehol, s házak tövéből

Asszonyok, lányok integetnek.

„Ruszkik haza!” – dörren az orkán,

„Sztálint ledöntjük!” dübörögtek;

ömlött a nép, torok kiáltott,

a jelszavak meg mennydörögtek.

Százfejü szörnyek mesévé váltak,

A provokátort meg kikacagták.

A szobor előtt a nagy téren

Régi világuk megtagadták.

Kemény csapás volt mindazokra,

Akik előtt tapsoltak egykor!

Álltak és néztek várakozva,

Ezer és ezer, százezer sor.

Diadal szállt végig a téren,

S mint tűzvész, orkán ült a tájra:

A magasságban zúgni kezdett

Hegesztőpisztoly kékes lángja.

Motorok zúgtak, erőlködtek,

Megingott végre a Gyalázat:

„Ledöntöttük a Sztálin szobrot!”

Verték, döngették a vázat.

„A Rádióhoz, stúdióba!”

„Vesszen Gerő, a gaz áruló!”

A forró éjszakában indult

Véres útjára száz golyó…

Én is rohantam, és jött Csepel,

Katonák, lányok, asszonyok,

Rendőrök, munkások, ezren, ezren,

Igaz és bátor magyarok.

 És sztrájk is indult. Árva népünk

Kezébe vette végre sorsát.

Másnap már vérben fürdött minden,

De feltámadott Magyarország!

Aranybetűkkel, vérrel írva,

Új, nagy fejezetet nyitottunk

Ország-világ történetében:

Szabadságunkat marokra fogtuk!

Új eszme ragyog fenn az égen,

Dátum született a világon,

Mely tűzbe hoz ma minden szívet:

Szabad október 23!

  1956. október 27. Szabó László Dezső