Megbánt szerelem

Szerelmes lettem egy bankba!

- hogy lehettem ilyen balga!? –

Szép volt szeme, csókos ajka,

és egy hiba sem volt rajta.

A dereka csodás íve

mélyen behatolt a szívbe,

a járása kecses, ringó,

mint réten a kék iringó.

Mosolygott a két szemembe,

kezét tette a kezembe,

illatfelhő lengte körbe,

ugrált tőle a szív-görbe!

Bőre sima, mint a márvány,

bűvös-bájos, szép szivárvány.

Közös jövőnket terveztük,

úgy, hogy nyerünk, és nem vesztünk,

szív a szíven, kéz a kézben

elindultunk együtt, szépen.

Aztán hétköznapok jöttek

s ábrándokat szertelöktek.

Az idő bíz megmutatta,

kapcsolatunk milyen fajta!

A pompás kép most homályos,

az együttlét már nem páros;

megdöbbentem: édes ajka

vámpírfogát nem takarja!

Vért követel! Szívja, szívja,

az ember már alig bírja!

Szajhát ölelt a keblére –

ez lett a szerelem vége!

Elválni, az lehetetlen,

szegény fejem tehetetlen!

Fog, nem enged, váltig mondja:

az én gondom nem a gondja!

Nincs már mámor, nincsen illat,

az illúzió elillant!

Fájdalomból profit épül,

a hiszékeny pedig szédül.

Szerelmes lettem egy bankba,

most fizetek én, a bamba!

Karcsú derék pohos has lett,

a mosoly vigyorrá feslett,

a bársony bőr mára durva,

így lett az angyalból k**va!

2011. 09. 17. SZLD.