Mennyi mindent szeretnék!

Mennyi minden szépet szeretnék megírni!

Boldogan nevetni, önfeledten sírni,

kitárni a lelkem, fel a magas égre,

majd csendben, merengve, megpihenni végre.

Csoda-pillanatok varázsát megélni,

a szépségek között haláltól sem félni,

erőt meríteni baráti mosolyból,

ott találni békét, hol senki sem gondol.

Egy szem pillantása, egy meleg tekintet,

mely, mint a napsugár, egykor felém intett,

félig kinyílt ajkak, ki nem mondott szóval,

mindent újra élni, és leírni tollal.

Tündérek álmába belefeledkezni,

amit irigységből nem rombolhat senki.

Bíborszínű tálcán nyújtani a rímet,

szerelmes szívünkkel rajzolni a hímet.

Az ábránd elillan, megfakul az emlék,

mégis olyan vagyok, mintha ifjú lennék,

s felszabadul bennem örökifjú lélek,

mert mégis gyönyörű e keserves élet!

2011. 07. 17. SZLD.