Célkeresztben

Miért szálka egyesek szemében,

ki nem akar fürdeni szemétben,

aki rendet, tisztaságot tervez,

ki hitében sohasem volt perverz?

Miért baj az, magunkra találni,

s igazunkért mindvégig kiállni?

Nem tanulta meg még Európa,

ezer éve erről szól a nóta!?

Mennyi minden baj van a világban,

atombombák baljós árnyékában,

terrorizmus, robbantások füstje,

szerte forrong az ördögök üstje.

Mennyi minden baj van a világban,

mennyi nyomor, mennyi gazdagság van,

töredéknyi ember dúskál jóban,

milliárdnyi süllyedő hajóban!

Mesél a rög

Lábunk alatt a rög mesél…

Óh hányszor áztathatta vér,

hányszor termett dús kalászokat,

hányszor viselt el kemény fagyokat,

hányszor porzott  siető láb nyomán,

hányszor izzott fel a nap sugarán!

Mennyi mindent elmesél a rög!

Az idő suhan a gyűrött föld fölött;

üde mezők és sötét fenyvesek,

puszta tájak és feltörő hegyek

rögére írva: múlt, jövő, jelen;

lábnyomaink – a történelem.

Drága nekem minden kis morzsalék,

hisz ide térek, ha elér majd a vég.

Döbbenetes infók a Szeretetről és Albert Einsteinről

Kb. 100 évvel ezelőtt Albert Einstein hosszú órákig tartó munka után hátra dőlt székében és teljesen magába roskadt: Atyaúristen!!!! Hogyan fogom én ezt elmagyarázni az embereknek?
A gondolatok lázasan rohangáltak a fejében, de sehogyan sem tudta megérteni, amire rájött. Olyasmire jött rá, amiről tudta, hogy igaz, de felfogni még neki is nehezére esett.
Visszaemlékezett gyermekkorára, amikor is a legnagyobb élménye az volt, amikor apja megmutatta neki, hogyan működik az iránytű.

Gondolatok Romsics Ignác professzor úr előadásához.

2012. május 9-én Gyömrőn, a Hankó István Művészeti Központ színháztermében, mintegy 250-300 érdeklődő előtt Romsics Ignác történészprofesszor kb. másfél órás előadást tartott a Horthy- korszakról és Horthy Miklós kormányzóról.

Az előadásra azért került sor, mert Gyömrő képviselő testülete úgy döntött, hogy a jelenlegi Szabadság térnek régi nevét visszaadva Horthy Miklósról nevezik újra el.

Basky Istvánra emlékezem…

A közelmúltban elhunyt, kiváló énekművészhez, Baksky Istvánhoz személyes élmények fűznek. Gallai Attila zeneszerző barátom dallamaiba öltöztetett „A Határtalan” c. versemet Basky István adta elő először, és azután több alkalommal is. Mély átérzéssel, művészetének minden ragyogó elemét beleszőve énekelt. Megdöbbentő, és egyben felemelő érzés volt számomra hallgatni a verset ilyen formában, ilyen magas színvonalú előadásban.

Bizottsági vita Brüsszelben

Végighallgattam ezt a nagy vitát,

és megfordult bennem e való világ:

felnőtt, választott emberek ülnek

egy bizottságban, és meghülyültek?!

Képtelen vádak és kettős mérce

hullott a vádolt kormány fejére!

Nyilvánvaló hazugság-láncok

gyűrűztek, mint boszorkány-táncok,

okos fejükből mocskolódtak –

hát tanulságos órák voltak!

Mit akar ez az Európa?!

Miről is szólt ott most a strófa?

Választott többség adott kormányt,

nem szegve meg semmilyen normát!

Babák

Apró emberkék, pöttömnyi lények,

szőkék, barnák, kopaszok – szépek!

Ártatlan szemükben nem ül kétség,

nincs bennük bűn, ezernyi vétség.

Ahogy rám néznek, bizalom árad,

tiszta lelke egy titkos világnak.

Hosszan fürkész a nyílt tekintet,

szemembe néz, nem oldalt tekinget,

elmond mindent, mit szóval nem lehet,

ez a kis ember bízik és szeret!

Apró csodák ők, élő ékszerek,

ha görbül ajkuk, vagy ha felnevet,

velük, bennük él, minden ami jó -

tiszta, átlátszó, üde, szép folyó.

Kommentárok

Január 21-én szombaton részt vettem a Hősök teréről induló tüntetésen. Ahogy hazaértem, az élmény hatása alatt majdnem azonnal tollat ragadtam, mert úgy gondoltam, ezt az eseményt meg kell örökíteni saját benyomásaim alapján is. Aztán úgy döntöttem, meg kell várni, míg belül leülepednek a benyomások, élmények, és aztán érdemes szólni a dologról.

Közben természetesen láttam és hallottam a médiában megjelenő kommentárokat, megjegyzéseket és a megjelentek számával kapcsolatos becsléseket.

Gyömrői hajnal.

Nem mozdul semmi, néma minden.

Ahogy kilépek tárva az ajtót, valami furcsát érzek

Feszül az ég, valami készül,

vibráló hullámok jönnek napkeletről,

átjárják minden porcikámat.

Némán állok, míg derengeni kezd…

Felszakad belőlem egy könnyű sóhaj,

látom amint kúszik a fény és opálos,

leheletnyi kékbe szelídül

a mélysötét ég.

Kezemben gyújtatlan cigarettám.

Füstjével nem zavarom a tiszta léget.

Az égen, mint szép, szűzi mosoly,

lassan rózsaszínesednek a felhők,

megtelnek fénnyel és diadalmasan lobognak.

„A befogadó haza iránti elkötelezettség és áldozatkészség

nem származás, vér és faj kérdése,

hanem

a lélek,

az erkölcs,

és a világkép kérdése.”