Psalmus Hungaricus

(Dsida Jenő költeményére)

Mint a vándor, aki meglátja messziről

a kéklő csúcson a felkelő napot,

és dönt, hogy célja nem lehet más,

mint feljutni a szédítő magasba –

úgy állok döbbenten ez alkotás előtt!

Nem vers, hanem egy szörnyű bizonyosság,

egy dicsőséges szép felismerés,

szavakba szőtt meztelen igazság!

Minden elmúlt és eljövendő

keserv és kín, mind benne van

lázadó szájjal az égre sikoltva!

Túl a Óperencián

(Válasz az újabb mocskolódásra a NYT-ben)

Túl az Óperencián

termelődik új cián:

Konrád, Krugman, Scheppele

hazugsággal van tele!

Mérgezik a lelkeket

de ezeknek ki hihet?!

Írnak badarságokat

–      jó a zűrös hangulat –,

hogy  média mestere

hazánkat így fesse le.

Kettős mérce működik,

míg a mocskuk megszülik.

Jobb lenne, ha merengve,

a tükörre meredve

észbe vennék sebesen:

nem árt nekünk semmi sem!

Miért?

Zemplén hegyei között

Tudod-e, aki erre tévedsz,

kíváncsi szemmel a tájba révedsz,

mennyi titkot, szépséget láthatsz!

Itt újra megnyugvást találhatsz!

Illatos rétek, hegyek, erdők,

legendákat, meséket termők,

egy pillantással megölelve

eldughatod mind, a szivedbe!

Amott a Tátra csúcsa látszik,

felhőkkel a szél hogy cicázik,

a tekinteted távolba fonva

amott dereng fel Kassa tornya.

Ölel az erdő ölel a csend,

beborít mindent egy ősi rend,

mely biztonságot, boldogságot ad;

érzi ezt ember fű, fa és a vad.

Fura aforizmák

Aki nyert, az mer!

Napról-napra új dolgokkal ajándékoz meg az amnézia!

Minden rosszat el tudok képzelni magamról, de hiába…

Sakkozni bokszolókkal, bokszolni sakkozókkal szeretek!

A hazug kutyát mikor éri utól a sánta ember?!

Ki korán kel, az álmatlanságban szenved.

Van bennem valaki, aki rosszat akar nekem!

A csatavesztés egy esetben megbocsájthatatlan: ha el se mentél az ütközetbe!

A szerelem csoda! Három napig tart…

Nem a világ bonyolult, te vagy körülményes!

Babák

Apró emberkék, pöttömnyi lények,

szőkék, barnák, kopaszok – szépek!

Ártatlan szemükben nem ül kétség,

nincs bennük bűn, ezernyi vétség.

Ahogy rám néznek, bizalom árad,

tiszta lelke egy titkos világnak.

Hosszan fürkész a nyílt tekintet,

szemembe néz, nem oldalt tekinget,

elmond mindent, mit szóval nem lehet,

ez a kis ember bízik és szeret!

Apró csodák ők, élő ékszerek,

ha görbül ajkuk, vagy ha felnevet,

velük, bennük él, minden ami jó -

tiszta, átlátszó, üde, szép folyó.

Ugyanolyan vagyok

Ugyanolyan vagyok, mint a többi,

nem tűnök ki a termetemmel,

nem tűnök ki a mosolyommal,

nem tűnök ki erénnyel, bűneimmel.

Egyszerű vagyok, hétköznapi,

eszem, iszom, lélegzem, TV-t nézek,

háborgok, és morcon morgolódok,

de amikor elkap az igézet,

földi bőrömből lassan kibújok,

az ég felé tárul két kezem,

a fényben tisztulva megújulok,

és írni kezdek rímeket,

sötét és vidám színeket,

szerelmet, lelket emelőt,

sírós születést és néma temetőt,

palásttá szőve szavakat,

kétfelől égetve magamat.

Mi a halál?

Mi a halál? Csak elmúlás?

Csak a világból távozás?

Kettőspont az, és nem a vég,

új dimenzió, mint a lég,

mikor az ember először repül,

vagy ha álomba szenderül.

Óh! Mi azt hittük, itt a vége, -

de csak gyengéden áthelyez

Isten a másik tenyerébe.

2012. 07. 04. SZLD.

Egy vidám vasárnap tanulságai.

Az egyik „vidám vasárnap”, a nevezett adás előadója olyan kijelentéseket tett a tv képernyője előtt, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ezek a mondatok egy magát kereszténynek deklaráló közösség vezetőjének szájából furcsán, - hogy ne mondjam – megdöbbentőnek hatott.

Nevezetesen: „Jézus Krisztus a zsidóság szentje”, vagy „a kereszténység eredendően az Ószövetség egyenes folytatása”. Ostobák azok a fejtegetések melyek Jézus származását nem a zsidó, hanem valamiféle pártus eredethez kötik, stb.

Kértem Istent...

Kértem Istent, vegye el a gőgömet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta, nem az Ő dolga, hogy elvegye: az én dolgom, hogy feladjam.
Kértem Istent, tegye egészségessé béna gyermekemet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: A lelke egészséges, a többi ideiglenes.
Kértem Istent, adjon nekem türelmet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: A türelem a szenvedés mellékterméke: nem adható, csak kiérdemelhető.
Kértem Istent, adjon nekem boldogságot, és Isten azt felelte: Nem.

A meg nem ásott sír

(Nyírő József emlékére)

Pünkösd napján, zúgó szélben

emlékedet megidézem.

Valahol a Székelyföldön

lelkem a lelkedbe öltöm,

s a könnyező felhők alatt

a szívekből virág fakad.

Hamvaidat  megölelve

szívére von a hon földje.

Sötét felhők tovaszállnak,

ravatalnál szívek állnak:

Székelyföld és Magyarország,

kiknek tollal írtad sorsát.

Magyar szavad, székely szíved

húz nekünk szivárvány-ívet!

Ez Istennek ma az adó,

mert a lélek nem eladó!