Nem tehetek róla,

könny szökött szemembe

hallva Mansfeld Péter

nevét emlegetve…

Pesti munkássrác volt,

konok, magyar fajta,

mert a jónevelés –

az nem fogott rajta.

Igazi ki veréb,

az utca nevelte,

a jó, vagy rossz sorsa

hol védte, hol verte.

Aztán jött a lázas,

októberi álom:

a szabadság íze

a szívben és szájon

egekbe emelve

minden igaz lelket!

Az meg lehetetlen,

hogy minket levernek!

Ám a gyilkosoknak

semmi vér sem drága,

tankokkal rontottak

rá a szabadságra!

Barroso és aggodalmai

Minden részlet ismerete nélkül is bátorkodom megfogalmazni Barroso leveléről a véleményemet.

A sajtó szerint a „komoly aggodalmát” kifejező Barroso emellett élből megfenyegette az Orbán kormányt.

Nos, mindennek tudatában számomra egyértelművé vált: a nemzetközi nagytőkének nem tetszik, hogy a magyarországi pénzfolyam hozama szűkül nyugat felé.

Barroso pedig, aki a mao-i ideológián és az anarchizmus emlőin nőtt fel társaival együtt 68-ban, most szolgai módon képviseli a gátlástalan nagytőke érdekeit!

 Ezüst – arany

Távoli, másik féltekéről,

Ezüstországból érkezett,

és Róma, az Örök Város

vele boldogan ölelkezett.

Isten szolgája, Ferenc pápa

szerény, sosem hivalkodó,

Jézusnak elszánt katonája,

a bíbort szívében hordozó.

Ezüstországból – aranyember

beköltözött a hívek szivébe!

Kövesse őt a megszentelt úton

az üdvösséghez Isten népe!

2013. 03. 22. SZLD.

Máté evangélista

Intett neki, és ő követte.

Talán korábban ismerhette,

talán már tudta, kit követ.

Szó nélkül csatolt sarut, övet.

Intett neki, szólt hozzá – ő követte,

előző életét mind levetette.

Hirdette igéit lankadatlan.

hűen, tisztán és szakadatlan.

A föld megindult, szakadt a kárpit,

mondhatnak bölcsek, kóklerek akármit,

Isten és ember új szövetsége:

rajta Krisztusunk vére - pecsétje!

2012. 07 .09. SZLD.

Részlet, Prof. Shokotu Faisi japán történész leveléből a magyarokhoz.

 "...Mi néhányan, japán őstörténeti kutatók abban a hitben nőttünk fel, hogy a világ lenemesebb nemzete és fajtája a magyar. A "Felkelő Nap" birodalmi ivadékainak hittük és hisszük Önöket, kedves magyar testvérek, akiket a történelem "karma" messzire sodort el.

Faji kiválóságuk elismerve érkeztünk meg annak idején Budapestre magyarul tanulni a bölcs Imaoka Gyuicsiro vezetése alatt. Harminc év elteltével meg kell állapítanom a következőket:

1) Igaz magyar történetírás nem létezett.

Bíráskodás és az egyszerű állampolgár

Az igazságszolgáltatás demokratikus rendjének a bíróságok, a bírák az oszlopai. Tekintélyes, jogvégzett, bírói vizsgát és gyakorlatot maguk mögött tudó emberek a tagjai ezeknek a különböző szinten működő szervezeteknek.

A bíróságok a róluk szóló törvények szerint jogalkalmazók. A hatályos jogszabályoknak megfelelően, a bírói mérlegelés jogának alkalmazásával járnak el a büntető- és polgári-, valamint közigazgatási ügyekben.

Egy vidám vasárnap tanulságai.

Az egyik „vidám vasárnap”, a nevezett adás előadója olyan kijelentéseket tett a tv képernyője előtt, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ezek a mondatok egy magát kereszténynek deklaráló közösség vezetőjének szájából furcsán, - hogy ne mondjam – megdöbbentőnek hatott.

Nevezetesen: „Jézus Krisztus a zsidóság szentje”, vagy „a kereszténység eredendően az Ószövetség egyenes folytatása”.

Égi királynő

Égi Királynő, Téged hívlak!

Tekints le ránk, lásd milyenek vagyunk!

Lelkünkről leolvadt a szépség,

és fekélyes a tudatunk!

Mindent elural a féktelen önzés,

a sárarany utáni vágy;

többet, még többet! – életforma

szíveinkben árkokat vág,

miket temetni alig lehet,

és rontja lelkünk bent a féreg –

Égi Királynő, mondd, hogy mikor

ér ez a fertő végre véget?!

Égi Királynő, Téged kérlek,

tégy végre valamit velünk,

mert ember-mivoltból kivetkőzve

így csak torz utánzatok leszünk,

kiknek fejében csak szivacs van,

szívük helyén csak szikla-önzés,

lelkükben dúl morális pestis,

szellemük merő posvány, dögvész!

A törvénynapon

Oda igyekszem, a törvénynapra

keserű panaszaimmal telve.

Talán csak Ő az, ki keserveimre

bölcsességével megfelelne.

Hosszú az út, ezer keserves lépés

ezer év, amíg odaérek,

valahol távol, az irdatlan múltba,

ahová vándor csak alig érhet…

Jő nyári hajnal, átparázslik

a szent nap fénye a lombok között,

míg az öles törzs félhomálya

oszlik, a fény beköltözött.

Ott áll a tón, vagy tán ülőke?

De közelébe nem lép senki,

halk morajjal a sok-sok ember

várja azt, kinek meg kell jelenni.

Koraeste

A lombokon áthullik a holdfény,

a csend, a szellő lágyan simogat.

Az égbolt lassan sötétebbé válik,

áll az idő, a perc, a pillanat.

A mélykék égen egy felhő piroslik,

a nap búcsúja. Rózsaszínű fény.

A világ most csendesebbnek tűnik…

Lehet, hogy béke van most a földtekén?

SZLD.