Gondolatok Romsics Ignác professzor úr előadásához.

2012. május 9-én Gyömrőn, a Hankó István Művészeti Központ színháztermében, mintegy 250-300 érdeklődő előtt Romsics Ignác történészprofesszor kb. másfél órás előadást tartott a Horthy- korszakról és Horthy Miklós kormányzóról.

Az előadásra azért került sor, mert Gyömrő képviselő testülete úgy döntött, hogy a jelenlegi Szabadság térnek régi nevét visszaadva Horthy Miklósról nevezik újra el.

A porfesszor úrtól megszokott, lényegretörő és az átlagember számára is jól érthető és követhető, lendületes előadást tartott.

Hoirthy életútját, katonai, politikai pályafutását és személyiségét is igyekezett korrekt tárgyilagossággal bemutatni.

Részletesen bemutatta a Nemzeti Hadsereg tevékenységét, kormányzóvá választásának körülményeit, úgy , hogy egy sor tévhitet is eloszlatott.

Szó volt Bethlennel való viszonyáról, majd szerepéről a revízióval kapcsolatosan, valamint a II. világháborúba való belépés körülményeiről.

Az alapkérdés az volt, hogy mennyiben felelős, és felelős-e egyáltalán a kormányzó a magyarországi zsidóság haláltáborokba való hurcolásáért..

Nos talán az előadás elején elhangzottakkal van némi észrevételem. A professzor beszélt a dunántúli fehérterrorral kapcsolatban a különítményesek tevékenységéről. Nem szólt azonban a kommunista Lenin-fiúk vörös terrorjáról, Szamuely és társainak gyilkosságairól, melyek megelőzték  a különítményesek bírói ítélet nélküli gyilkosságait! Itt könnyen felfedezhetők az ok-okozati összefüggések! Nyilvánvaló, hogy egy súlyos jogsértésre nem lehet hasonló jogsértéssel válaszolni, de bizonyos fokig érthető a bosszú az indulatok hevében.

A továbbiakban a professzor kitért a zsidótörvényekre, elsősorban a numerus claususra is, amely úgymond a zsidók diszkriminálásáról szólt. Valójában – és szövegében sem – a zsidóságról szólt a törvény, de ott volt a ki nem mondott volt a szándék, hogy a zsidóságot diszkriminálja a közéletben és a középosztályban.

Azonban nem szólt az okokról, a z esetleges motivációkról, melyek ugyan nem legitimálják a szándékot, de megvilágítják a ki nem mondott indokokat. Nevezetesen csak egyet említek,

a 19 népbiztosból 18 zsidó volt.

Nem szólt előadásában, csak az interaktív részben egy kérdésre válaszolva a korszak gazdasági, kulturális teljesítményéről sem, mely kiemelkedő volt akkor egy háborús vesztes, megcsonkított ország részéről. A pengő Európa egyik legerősebb valutája volt!

Horthy és a náci Németország viszonyát egy hitleri mondattal jellemezte: a magyarok csak a terített asztalhoz szeretnek ülni, a főzésben nem akarnak részt venni.

Magyarország a bécsi döntések eredményeképpen visszakapta az elszakított országrészek zömmel magyarok lakta területeit. Ez nem Horthy érdeme volt, hanem a Berlin-Róma tengely döntése, illetve a többi európai hatalom hallgatólagos beleegyezése.

A háborúba való belépés, a kassai bombázás kapcsán szeretnék pontosítani: gyermekként ugyan, de jelen voltam, sőt emlékszem, a ház első emeleti gangjáról láttuk is az égen szálló egyik gépet. A megdöbbenés sokkolta veszélyérzetünket.

Legidősebb bátyám tábori lelkész főhadnagyként a kassai repülőtér állományának lelkésze volt, tehát tőle és szüleim beszélgetéséből hallottam akkor és később is, hogy a felségjel nélküli orosz konstrukcióju gépeket bizonyosan német pilóták vezették, hogy kiprovokálják a háborúba való belépésünket.

Az ország 1944. március 19-i náci megszállásával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy Horthy és a vezérkar főnöke is Hitlernél járt, amikor a németek lerohanták az országot.

Nemeskürty tanár úr így ír erről idézve Veress Lajos tábornok a kolozsvári IX. hadtest parancsnokát: „ A várt felső parancs azonban elmaradt. Helyette március 19-én kora hajnalban megérkezett Bajnóczy vezérezredesnek, a vezérkari főnök helyettesének az ellentámadást megtiltó parancsa.” ( Nemeskürty István: Mi történt velük? 168. o.)

Az ellenállás csak szórványos volt és sok értelme nem lehetett volna. Persze utólag okosabb az ember, és a már ma tudott következmények birtokában talán jobban jöttünk volna ki a háborúból. A „mi lett volna, ha?” utólag csak spekuláció, és nem sok értelme van. Ott és akkor – ez tény – nem álltunk ellen. Később Veress Lajos így ír: „Nyugodt lelkiismerettel állítom, a kormányzó minden lehetőséget megragadott arra, hogy az országot a háborúból kivezesse és a jövőjét biztosítsa.”(Nemeskürty I.:Mi történt velünk? 174.o.)

A zsidók elhurcolása csak ezután kezdődött és kezdődhetett meg. Hogy ezek után Horthy miért maradt a helyén, jogos kérdés. Egy bizonyos, Horthy az utolsó pillanatig ellenszegült a zsidókkal kapcsolatos német követelményeknek.

Itt felmerült és felmerül az egész magyar társadalom felelőssége. A professzor úr azonban egy szót sem ejtett azokról a magyar emberekről, egyházi szervezetekről, papokról, apácákról és szerzetesekről, akik ezerszám rejtegették, védték, bujtatták az üldözötteket életük kockáztatásával, és nem egy esetben feláldozásával is! A tényekhez ez is hozzátartozik!

Horthy Miklóst a nürnbergi törvényszéken csak tanúként hallgatták ki, ellene háborús bűnért vádat nem emeltek. Innen amerikai fogságba, majd Portugáliába, Estorialba távozott és ott is halt meg 1957-ben. Itt-tartózkodását és annak költségeit zsidó nagytőkések és más zsidó magánszemélyek finanszírozták.

Horthy Miklós alakját, egyéniségét Romsics professzor így jellemezte előadásában: XIX. századi, ókonzervatív egyéniség volt. A tér elnevezésével kapcsolatban kijelentette többször is, hogy az a gyömrőiek dolga.

A XX. századi magyar történelem sorscsapásokkal teli történetének egyik kiemelkedő és meghatározó alakja volt Horthy Miklós, aki képes volt Trianon után – persze nem egyedül –

talpraállítani a megcsonkított, kirabolt, ellenséggel körülvett Magyarországot.

Vannak méltatlanabb személyek is, akikről közterületek vannak ma is elnevezve.

Mindenesetre hálásan köszönjük a professzor úrnak az előadást, mert azt hiszem, mindnyájan tanulhattunk belőle

2012. 05. 10. Szabó László Dezső